Smith Edward: A tápszerek (Budapest, 1877)
I. rész. Szilárd tápszerek - II. szakasz. Növényi tápszerek - b) Nitrogén nélküliek
220 NÖVÉNYI TÁPSZEREK. ban előforduló fának terménye. A szágót úgy nyerik, hogy a fa belét vízzel kimossák s az üledéket kiszárítják. A szágó erre gömbölyded, változó nagyságú szemcsékben vagy apró szemcsés tömegekben mutatkozik. A szágószemcsék, bár kiszáradva olyan kemények, hogy nem könnyen lehet szétharapni, a vizet mégis könnyen felveszik, és egy nyálkás tömeggé válnak ; ekkor puddingot vagy pépet csinálnak belőle. A szágónak nagyon kevés íze van; azonban egyáltalában nem kellemetlen, sőt kellő pótlékkal ízletes étel is származhatik belőle. Tápláló értéke nem igen nagy, amennyiben csaknem kizárólag keményítőből áll; ennélfogva kevesebbet ér mint a rizs, és sokkal alábbvaló mint a mi éghajlatunk alatt termő lisztes eledelek. A szágó chemiai elemei olyanok, mint a keményítőé, nevezetesen: 76. sz. C. 6 H. 10 O. 5. Egy kilo szágó 365 gramm szenet és 025 gramm nitrogént tartalmaz. A szágó megfőzve, körülbelül l3/4 óra alatt emésztetik meg. Az arrowroot jól ismert tápszer, mely különböző forrásokból, főleg azonban a Maranta arundinacea** nevű növényből nyerhető, mely Bermudá-ban, a nyugot-indiai szigeteken, Kelet-Indiában, s Ázsia, valamint Afrika különböző más helyein terem. A gyöktörzsből vagy gyökérből kimosás és szárítás által állítják elő. A gyökeret előbb igen gondosan meghámozzák, úgy hogy a gyantás anyagot, mely igen kellemetlen ízt adna az arrowroot-nak, kiküszöböljék, azután a belső részt megreszelik vagy összetörik, és malmokban vagy mély famozsarakban apróra törik. Az arrowroot, oldhatatlan lévén, a különben a rendszertanban a fenyőfélékkel áll rokonságban. (Lombos nyitvatermők, Cycadeae.) Az igazi szágó-pálma Sagus Rumphii. ** Marantaceae. Ugyanazon családba tartozik, mint a kertekben művelt dísznád. (Canna indica.) Szerző hibásan mondja pálmának.
