Smith Edward: A tápszerek (Budapest, 1877)

I. rész. Szilárd tápszerek - II. szakasz. Növényi tápszerek - a) Nitrogéntartalmúak

214

NÖVÉNYI TÁPSZEREK.

Ckavica officinarum-naik a gyümölcse, (azért nevezték így, mert orvosszerűi csaknem minden korban használták). Ez sokkal csípősebb, mint a fehér bors.

A jamaikai bors az Eugenia pimenta* éretlen bogyóiból készül. Ez a növény Nyugot-Indiában 20—30 láb magasra no, és fűszeresszagú virágokat terem. Bogyóit még zölden gyűjtik össze és igen nagy gonddal szárítják, minek folytán barna színt öltenek magukra. E bogyók íze kevésbbé csípős, mint a fekete borsé, de illatuk fűszeresebb.

A kubéba a Cnbeba officinalis** bogyója. Ez egy kúszó növény; Jávában, Szumátrában, Chinában a Molukkai szigeteken és más keleti tartományokban terem, ahol mint fűszer közönséges használatban van; nálunk azonban csaknem kizárólag gyógyszerül használtatik.

A koriandert (Coriandrum sativum) és a köményt (Carum carvi) mind a mérsékelt, mind a meleg éghajlat alatt termelik; kellemes fűszeres csípősségük van.

A szerecsendió a Myristica moschata vagy fatua és más ugyané nemhez tartozó meleg égövi fáknak és cserjéknek gyümölcse, melyek Madagaskárban, a Barda-szigeteken és Ázsia némely részeiben teremnek. A termés húsos bogyó; ebben a mag egy széthasadozott maglepelbe (arillus) van burkolva; az egész termés, éretlen állapotban, kitűnő befőttet ád. Az érett gyümölcsnek magva, megszárítva, egészben küldetik Európába, útközben azonban könnyen szétforgácsolódik s így a törmelékek jönnek aztán közönséges használatba. íze igen kellemes és fűszeres, de távolról sem olyan csípős, mint a közönséges bors. Ennélfogva inkább a finom ízű lisztes eledelekhez való, melyeket az erős bors elrontana. A macis, szerecsendió-virág vagy muskatályvirág, a magot körültakaró belső maglepel. Tulajdonságai olyanok, mint a szerecsendióé; íze talán még kellemesebb.

* A mirtuszfélék rendjéből.

** A borsfélék (Piperaceae) családjából.