Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)

Elméleti rész - VI. Ösztön, érzelem, akarat

ÖSZTÖN, ÉRZELEM, AKARAT hogy jóllakott állapotban még kevesebb hangulatunk lesz a munka elvégzésére. Az értékelés alapján választott cselekvést akaratinak mondjuk (az értékelés vezette törekvést pedig akaratnak). Az akarat akkor is jelen van amikor nem éljük át. Pl. elha­tározom, hogy többé nem iszom bort. Ez esetben akkor sem iszom, ha nem is gondolok erre az elhatározásra. Az akarat olyan erős fegyvere az ösztönnek, hogy még magát az ösz­tönt is képes megfékezni. Az ösztönösség és az akarat egyen­súlya vagy küzdelme a jellemnek legfőbb sajátsága. (L. VII. fejezet.) Az akarati cselekvés mindig választott célra irányul és értékelésen alapszik. Az értékelés minden akarati cselekvés­ben megnyilvánul. Amikor pl. egy ismerősünknek azt mond­juk, hogy legnagyobb sajnálatunkra nem tehetünk eleget szí­ves meghívásának, akkor ez a kijelentés nem lehetetlenségre, ha­nem értékelésre vonatkozik. Ha pl. arra hivatkozunk, hogy fon­tos ülésünk van a meghívás napján, vagy hogy el kell utaznunk, akkor ezi azt jelenti, hogy az ülést, illetve utazást többre érté­keljük, mint a meghívást. Szabadságunkban állna ugyanis az ülést vagy utazást lemondani, ha a meghívást annyira érté- kelnők. Rendkívül magasra értékelt találkozás kedvéért pl. fontos üzleti utat is el lehet halasztani, hiszen egyesek életü­ket is feláldozzák igen sokra értékelt elképzelésekért. Az em­ber életpályája nem más, mint rendszeres értékelés követése. A kötelességtudás, az ambíció nem más, mint bizonyos érté­kelési szempontok állandó előtérbe helyezése. Értékelések különös hajtóerőt jelenthetnek, ha ösztön­közelségben vannak. Ilyen pl. a hatásvágy vagy a becs­vágy. Az ember vitális szükségletei mellett (táplálkozás, nemiség) a szociális törekvések a magatartás legerősebb rugói. A hatalomvágy pl. állandó konfliktusokra és így akarati értékelésekre vezet, melyekben olykor az erkölcsi szempont marad alul. A hatalomratörekvést azonban nemcsak egyéni érdekek, hanem alkotóvágy is fűthetik. A vezetésre született ember ösztönös erővel tör a hatalomra, emberek tömegében kelti fel az engedelmeskedés érzületét és parancsoló akaratá­73

Next

/
Oldalképek
Tartalom