Harkai Schiller Pál: Pszichológia és emberismeret. Bevezetés a pszichológiába és a pszichotechnikába (Budapest, 1934)
Bevezetés - I. Pszichológia és pszichotechnika
PSZICHOLÓGIA ÉS PSZICHOTECHNIKA és így a módszertannak szempontjából választható el egymástól. A lelki életben ellenben szorosan összetartoznak, az élmény cselekedetekre vezet, a cselekvés pedig élményeket vált ki. Ez a kölcsönhatás különösen élénk az emberi magatartás kezdetleges fokán, a természetes ösztönéletben. A szervezet életfolyamatai miatt szükségletek állnak elő, melyek törekvésekre vezetnek. A szükségleteket érzések alakjában éljük át, melyek mozgási törekvéseket váltanak ki. A törekvések viszont visszahatnak a szükségletekre. Az ösztönélet terén találkozik a lélektan a legszorosabban az élettannal és az egész biológiával. A cselekedetek eredményei, az alkotások révén viszont a szellemi területtel, az emberi intézmények és a műalkotások történeti kutatásával érintkezik a lélektan, amely ilyenképpen az emberről szóló tudomány közepe, a biológiai és a szellemtörténet közötti híd. A lélektan tehát a magatartás — az élmények és a cse- ‘ lekedetek — tudománya, melynek a magatartás fejlődését, formáit és törvényszerűségeit kell megismerni. Ha a lélektan erre a feladatra képes, akkor nyilvánvaló, hogy az ember megismerésének, az antropológia tudományának középpontjává válik. Milyen úton kutatja a lélektan az emberi magatartást? Egyetlen úton: a tapasztalat segítségével. A lélektan tapasztalati tudomány, amelynek akárcsak a szorosabb értelemben vett természettudományoknak is a megfigyelés, a kísérlet és a statisztikai egybevetés szolgálnak eszközül. Az emberek viselkedésének módszeres megfigyelése, összehasonlítása és bizonyos magatartási formáknak kihívása, előidézése a kísérleti helyzetben: ezek a pszichológiai megismerés forrásai. A módszeres megfigyelés lehet egyéni, esetenkénti elemzés, lehet statisztikai felvétel és lehet végül élményelemzés vagy más néven önmegfigyelés. Miután a lélektani jelenségeket rendszerint élmények alakjában éljük át, alkalom nyílik arra, hogy az ember saját élményeinek elemzése útján a lelki élet bizonyos jelenségeivel megismerkedjék. Az ilyen önelemzés azután kiindulópontja lehet mások módszeres megfigyelésének és a kísérletezésnek. 15
