Hermann Imre dr.: A pszichoanalizis mint módszer (Budapest, 1933)
II. A pszichoanalitikus helyzet. Az anyagszerzés
ökonómiai oldala is van: az ellenállás leküzdése sohasem történhetik egyszerre, hanem mindig csak adagolva. Az elmondottakat egy példán akarjuk szemléltetni, amely különösen a különböző ellenállások egymásbafonó- dását és az analitikus münka ebből adódó nehézségeit demonstrálja. Egy páciensnőről van szó, aki már meglehetősen sokat tud ellenállásairól és leépítésük útját is ismeri. Egy napon mégis azt meséli, hogy társaságban egy trágár kifejezést használt, amit itt nem akar reprodukálni. Nem erőltetem, várok, hogy mi fog következni. Az ellenállásban mutatkozó dac nem tűr erőltetést. Másnap egy álmot hoz: két nyulat látott koitálni, amelyek kéj érzésük emelésére malagaszőlőt ettek. Gondolatai közlése után megmondom neki, hogy érzésem szerint az álom az elhallgatott szóval függ össze, de mivel azt nem ismerem, az álmot sem tudom megérteni. Két napra rá panaszkodik, hogy a szó valósággal üldözi és végre be is vallja: tojok rá. Most már megértjük a nyúlálmot (húsvéti tojás), értelmet nyer az első betű megváltoztatása után, a malagaszőlővel való játék, — de honnan veszi az ellenállás az erőt ez ellen az aránylag ártatlan csúfszó ellen? Nos, elsősorban a gyermekkor születési fantáziáiból, amelyek a gyermeket defe- kációs produktumnak fogják fel és amelyeket a húsvéti tojás legendája még jobban megerősít. De hiba volna itt megállnunk. A páciensnő az analitikus felszólítást titkai közlésére csábításnak fogja fel és harcol a csábítás ellen. Titkai feladásában ezenkívül elszigeteltségi helyzetének feladását kell látnia, aminek azért is ellenszegül, mert túlságos közeledés az analitikushoz őt más természetű, életében igen nevezetes helyet betöltő közeledésekre emlékezteti. A válaszfalat fenn kell tartani, mert a testi érintések, amelyekre emlékezik, néhány esetben különösképpen időbeli- leg halálesetekhez kapcsolódtak. Ha elszigeteltségét feladná — itt van ismét a tudattalannak egy jellemző félreértése — hasonló szerencsétlenséget idézhetne fel. Sokat tart arra is, hogy gondolataiban kihagyások legyenek: „Auslassung“- okra, igazából „Ausgelassenheit“-re vegyik. Egy testvére történetével függ viszont össze az a beállítás, hogy inkább jóvá kell tenni valamit, mint beszélni róla. Látjuk, hogy egy csekélynek látszó ellenállás más ellenállások egész komplexumát tartalmazza és azt is látjuk, 39
