Hermann Imre dr.: A pszichoanalizis mint módszer (Budapest, 1933)
II. A pszichoanalitikus helyzet. Az anyagszerzés
hogy essen át a nehezén, ő főfeladatának az ellenszegülést látja. A már tudott analitikus módszer-szabályokat a sutba dobja, álmait elfelejti, az órákra késve jön. Nem törődik analitikusának felvilágosításaival vagy annak minden megnyilvánulásába beleköt; az eddigi eredményeket elvitatja, az idő folyásának tulajdonítja, de kész a szemrehányással minden meglévő baj miatt. Ügy látszik, hogy egy ellenerő vegyült a játékba. Felkutatása módszertanilag annál fontosabb, mert hiszen az eddigiekben mindig csak arról volt szó, hogy az analitikusan megfelelő beállítás miként hozza — mondhatnók kényszeríti fel — az analizált vallomásait. Miben áll mármost az az ellenállás, ami az analitikus helyzetben a külső és belső körülmények szerencsés összetalálkozásának ellenszegül? Az ellenállás olyan erőnek felelhet meg, amely minden változtatással — lelkiekben éppúgy, mint testiekben —, tehát az analizis minden termékeny fázisával szembefordul. Nárcisztikus szeretése a fennálló énnek, amely minden beavatkozást sértőnek, minden változtatást fájdalmasnak érez. Még lelki bajok és a belőlük való menekülés elhatározásának esetében is: az én a biztos rosszból a félelmes bizonytalanba érzi magát betessékelve, elszédül és nem megy tovább. Sértve érzi magát, mert valami olyan van benne, amit ki kell vetni magából. Hű akar maradni régi, bármily természetű kapcsolataihoz. Különösen megbolyga- tás nélkül akarja hagyni lelkének szerkezetét és őrködik azon, hogy az eddig tudattalan továbbra is tudattalan maradjon. A felszabadulással szemben egy általános félelem ágaskodik: félelem az ösztönök szabadságától, melyet örvénybejutásnak, vagy, ezt képletesen látva, megbolondulás- nak érez. Már ennek az általános beavatkozás-ellenes magatartásnak a magyarázata is visszapillantást kíván az egyén történetébe. A pszichoanalízis nem az első beavatkozás, ami a külvilág, részéről az egyént érinti. Az embergyermek leválasztása az anyai testről, az elválasztás az anyai emlőtől, a nevelés követelményei mindmegannyian nehezen elviselhető beavatkozások, amelyek ellen a lélek, hogy fájdalmasságukat enyhítse, meghatározott módon reagál. Elfojtja a vágyait, amelyek a beavatkozásoktól érinttetnek, félni fog megjelenésüktől, elnyomja azokat az indulatokat, amelyek a beavatkozással szembe akarnak szállani; így valójában 32
