Sikorsky J. A. dr.: A gyermek lelki fejlődése valamint az érettebb életkor lélektanának rövid jellemzése (Budapest, 1918)
C) Mint változik és fejlődik a lélek a korral
46 lamint az általános pszichológiának eme nagyfontosságú kérdését Preyer tanár világította meg «Die Seele des Kindes» című munkájában. A dolog lényege az, hogy a gyerek a születése utáni első napokon nem tudja használni a szemizmait, látóképessége pedig (a sárga folt) a látás objektumaival szemben, minden pillanatban más-más teljesen véletlen körülmények között van. Ennek következtében ritkán sikerül a gyermeknek valamit jól és értelmesen meglátni. Igen nagy erőt és szakadatlan erőfeszítést kell a gyermeknek kifejteni, hogy saját szemeit, látószerszámnak használni megtanulja. Kicsi ágyában, ha egyedül van. minden szabad idejét — melyet az alvás és táplálkozás le nem foglalnak — a látás természetes megtanulására használja föl az ember gyermeke. Ha aludt és pihent, újból csak hozzáfog a nézelődéshez, és még táplálkozás alkalmával is állandóan a dajkájára néz. A gyermek eláő lelki megnyilatkozása, hogy az első napon, sőt már a világrajövetele órájában a fény felé fordul. Ha véletlenül fény vetődik a szemébe, ha pl, arccal az ablak felé fekszik, úgy szívesen és nyugodtan marad sokáig ebben a helyzetben és valósággal élvezi a fényt. Csakhogy az első időben igen nehezen megy a fénykeresés. A gyermek szemei nem működnek egyöntetűen, hanem tervtelenül. Az egyik jobbra, a másik balra vagy épen fölfelé. Valószínű, hogy a sok szabálytalan mozgás között akad elvétve szimmetrikus is, amely pillanatban mindkét szem fényt fog föl. (Preyer). De azért nem szabad a fény irányában való fej- és szemmozgásokat tisztára pszichikai funktióknak tekinteni. Alapjában véve reflektorikus ténykedés az, melyet a recehártya ingerének a szemizmok mozgatóközéppontjára a kéregalatti centrumok útján létrejött hatása idéz elő. Mindamellett már nagyon korán, már az első napokban észlelhetjük a szemeknek huzainoó, tartós mozdulatlanságát, melyet kénytelenek vagyunk a jövendő látás kezdőgyakorlatainak tekinteni. Ez már nem reflex, mely szubkortikális pályák közreműködésével jön létre, ez már elemi akaratlagos működés, melyet az agykéreg, a hátsó asszociációs középpont idéz elő, bár öntudatlanul is. (Flech- óig: Gehirn und Seele). Ez tehát már a kezdete az optikai figyelemnek. A látóképesség fejlődésének máóodik aktusa a szemnek egyik tárgyról a másikra való irányítása. Ha a szobában két
