Siklósy Károly dr.: A vizgyógymód. Utasitás a leggyakrabban előforduló betegségeknek gyógyitására. A szenvedők használatára (Pest, 1859)

III. Rész. A betegségek, és azoknak gyógyitása - A nemi részek betegségei - 1. A bujasenyves betegségek

140

gyakrabban a levegőnek inkább kitett csontok, a lábszárak, karok, mell- és homlokcsont támadtatnak meg. Ezen csontfájdalmak a legkésőbbi jelenetek közzé tartoznak, mert hat hónap előtt nem mutatkoznak, de 10—20 év múlva is előállhatnak a sankér után. A csontfájdalom idő változáskor áll elő és éjjel, vagy más szókkal, midőn a test az ágyban felmelegszik. A csontfájdalomnak legközelebbi következése, hogy a csont gyuladásba esik, mely lassankint csonttá keményedő nedvet izzad ki, s oda rakódik a csontra laposan, gömb alakban vagy hegyesen. E csontkinövések a lábon a járást akadályozó fájdalmat okoznak, az izmok munkásságát mindenütt gátolják, s a fejen oly nyomást eszközölhetnek, minek görcsök, szélhüdés és egyéb agy-bajok lehetnek következései. Némely esetben a csontgyuladás genyedésbe megy át, a genyedni készülő rész éjjel nappal fáj, mig végre a bőr kinyílik, s a genyedés megkezdődik. Az ily genyedő csontgyuladás ugyan mindenik csonton megjelenhetik, de leggyakoribb a fejen, nevezetesen az arczon; a száj és orrcsontok, az orr rekesz hártyája gyakran annyira szétromboltatnak, hogy a szájpadlás átlyukad, az orr a kirágott kemény