Siklósy Károly dr.: A vizgyógymód. Utasitás a leggyakrabban előforduló betegségeknek gyógyitására. A szenvedők használatára (Pest, 1859)

III. Rész. A betegségek, és azoknak gyógyitása - A nemi részek betegségei - 1. A bujasenyves betegségek

131

zöld pecséteket kap. — Midőn a kifolyás sárgás zöldszinü, akkor van a tag legnagyobb gyuladásban, s éjjelenként ekkor áll fel leggyakrabban, a betegnek fájdalmat okozva. Ezen nagyobb gyuladási állapot midőn az egész tag fáj, a vizelés hasitó és vékony, körülbelül 8-ad napra kezdődik, 1—2 hétig tart. Ekkor épen oly renddel, mint támadtak, szűnnek meg a gyulladási jelenetek, a vizelés elveszti csípősségét, a felálláskori fájdalom megszűnik, a kifolyás zöldből ismét sárga színbe megy át, s végre fehérré lesz. Ha a fehér kiválás soká tart, ezt az állapotot nevezik utótakárnak.

Gyógyítása. A hugycső-takárt semmivel se lehet oly biztosan, és utóhatás nélkül gyógyítani, mint vízzel; arra nincs példa, hogy vízzel gyógyított takárból akár utótakár, akárhugy- cső-szorulás (strictura) származott volna.

Mihelyt a hugycsőtakár jelei mutatkoznak, a csőt 4—5 rétüleg nedves rongyba kell pó- lálni, s ezt szárazzal szintén 4—6-szorosan betakargatni; naponta venni kell 3—4 ülöfördőt 14—16 fokút, s benne maradni mindannyiszor egy óra hosszáig. —- A borongató az ülöfürdő- ben is mindig a tagon legyen, sőt ilyenkor meg a tököt is bekell pólálni, különben tökgyuladás

9 *