Siklósy Károly dr.: A vizgyógymód. Utasitás a leggyakrabban előforduló betegségeknek gyógyitására. A szenvedők használatára (Pest, 1859)

Bevezetés

12 hol a tudomány minden más segédszerei fel­mondták szolgálatukat, a vizgyógymód a leg­szebb sikert aratta. Attól a gyógymódtól, mely veszedelmessé vált, s minden más gyógymóddal daczoló ese­tekben is segít, következetesen lehetne várni, hogy uj, el nem évült bajokban még biztosab­ban segít, s azt a kórt, melyet mint elévültét meggyógyított, kezdetében oly sikerrel gyó- gyitandja, hogy elévültté nem válhatik. De hánynak jut eszébe e természetes egyszerű kö­vetkeztetés, és ha eszébe jutott is, hány ezre­dik fogadja meg ezt az észnek a mily egyszerű épen oly helyes utasítását? A vizgyógyintéze- tek hosszú névsoraiban s kór-lajstromában többnyire csak elévült bajokat találunk. Es ha ez már magában elég kellemetlen az orvosra nézve, még kellemetlenebbé teszik azt egyéb körülmények. — A betegnél többnyire hiány­zik a lelki erő, a kitartás, mely e gyógymódnak főfö kelléke. A gyógymódról semmi fogalom­mal se bir, s a legmegbocsáthatatlanabb sérel­meket követi el ellene. Mikor az ily beteg hozzánk jön, első kér­dése, hogy mennyi idő alatt gyógyul meg? Talán 10 — 20 éves betegsége s folytonos

Next

/
Oldalképek
Tartalom