Siklósy Károly dr.: A vizgyógymód. Utasitás a leggyakrabban előforduló betegségeknek gyógyitására. A szenvedők használatára (Pest, 1859)

II. Rész. A viz alkalmazásának különféle módjai, és a vizgyógyi műtételek - B) A viz külsőleg való alkalmazása

106

A félfürdőben a beteg egyénisége s betegsége szerint több kevesebb ideig marad, némely esetben i/A perez elég, vannak esetek, midőn egy óránál is tovább kell nyújtani a fürdést. — Átaljánosan azt mondhatni, hogy a gyöngéknek, kik langyosban fürödnek, rövi- debb fürdő kell, az erősebbek hidegebb vizben 1—5 perez alatt kihűlnek annyira, hogy a fürdőből kikelhetnek.

Egyes esetekbeni alkalmazásáról majd a betegségek leírásánál leend szó.

4. Az ülöfurdö. Ezt külön e czélra készíttetett sajátságos alakú dézsában szokás venni, egyébiránt lehet e végre használni mindenféle dézsát csak elég tágos legyen, hogy beleülve az altest kényelmesen megférjen, s még a kezeknek is maradjon hely, hogy a hátat és keresztcsontot szabadon dörgölhessék. Az ülőfürdőbe annyi vizet töltenek, hogy beleüléskor a viz köldökig érjen. Némelyeknél az ülöfürdő a mellre és fejre vértolulást okoz — melynek szédülés, fülzugás, ájulás, émelygés hányás lehet következése, mind azt ellehet kerülni, ha az illető, mielőtt a fürdőbe ülne, fejére egy nedves kendőt köt, vagy mellére vizes ruhát tesz, ha oda vértolulástól lehet tartani.