Szakcikk gyűjtemény
Schuschny Henrik: Toldy Ferenc mint orvosi író
9 olvasói számára. Ezen az Orvosi Tár két szerkesztője által összeállított új szótárban,1 amely 1833-ban jelent meg, egész sorát találjuk az új műszóknak, körülbelül 5000-et, amelyeknek egy részét nemsokára később képezett műszók szorították ki. Ilyen pl. a férjany (arsenicum), amelyet később himanynak vagy himenynek, majd mirenynek neveztek el, ma pedig arzén ; férjanysavas szikag volt az arsenias sodae ; fojtósavnak nevezték el az acidum nitricumot, amelyet még most is sokan légenysavnak ismernek, míg újabb neve salétromsav; a temperamentumot elnevezték mérsékménynek, az excessust divatlankodásnak. A szótár két szerkesztője jól tudja, bogy kissé elveti a sulykot. Ennek tudatában kijelenti, bogy az ott közölt szavakat részint a »közdivat«-ból vette, részint pedig már mások használták ; de van elég olyan is, »mely a szükség úgy hozván magával, általunk hozatott föl először«. Jól tudják, hogy lesznek ezek közt »jobbak és silányabbak, valamint vannak ezek közt is elsültebbek és ingadozóbbak, sőt ollyak is, melyek nyelvünk természete és fenkövét nehezen állandjak ki, ideje tehát, hogy azokat mind összegyűjtve bírálat végett a tisztelt közönség elébe állítsuk.« Bármiként is ítéljünk ma a műszók magyarosítása ügyében, el kell ismernünk Bugát és Tóldy nagy és bizonyos tekintetben sikeres buzgóságát. De mint sok buzgóságban, úgy itt is észlelhetjük a túlzás kinövéseit. De túlzás miatt nem szabad komoly törekvést elítélnünk. Hiszen elvégre, ha ideiglenesen is, szükség volt e műszókra. Helyes Gyulai Pál fölfogása,1 2 aki azt kérdi: »De vájjon magoknak a műszóknak magyarosításában is tudnánk-e annyi eredményt fölmutatni Tóldy és Bugát bátor föllépte nélkül ?« Tényleg sok általuk képezett műszó polgárjogot nyert nyelvünkben és nem teszünk különbséget köztük és az ősrégi magyar szók közt. Ilyen szó pl. az étvágy, rokonszenv, csavar, delej, míg a hátsorv (gerincvelő sorvadása), berz (villamosság), berzéces (villamos), láblap (lúdtalp), nehéz hitelű (paradoxon), elmély (filozófia), bíztan (mathézis) és még sok, sok szó a jól megérdemelt feledésbe merült. Különös, hogy Tóldy merész nyelvújítását egyes szókkal szemben 1 Prof. Bugát és Dr. Schedél: Magyar-deák és deák-magyar Orvosi Szókönyv az Orvosi Tár első két évéhez. Pesten, 1833. 187 1. 2 Gyulai Pál Emlékbeszédek, Budapest, 1879.
