Szakcikk gyűjtemény
A fürdőügy fejlődése és a régi fürdőélet Magyarországon
formájára épült kőház kapuját, békésen fürdőzött ott, jött Rákóczy Pálné 120 lovassal s fegyveres erővel elfoglalta a fürdő összes helyiségeit, Körmöcbányát pedig, a szegény fürdőtulajdonost egyik se kérdezte meg, hogy tetszik-e neki ez az eljárás vagy nem, sem azt, hogy mennyi a kűr-taksa. Természetes dolog volt, hogy fürdőink szerény állapota mellett a fürdőzők- nek kellett saját kényelmükről és életszükségleteikről gondoskodni. A díszes hintókat és délceg lovasokat az ekhós társzekerek hosszú sora követte, megrakva bőven élelmi szerekkel, asztal- és ágyneműekkel az uraság vagy úrnő és a kiséret számára. Ezzel a már nem annyira szükséglettel, mint szokással még a XIX. század elején Bártfán is találkozunk, «mert az árendás konyhájára még csak rá lehetett szorulni, de már ágyneműjét minden rendes család magával hozta, s a világért sem nyugtatta volna a nagyasszony kényes tagjait más, mint a saját keze által hosszú estéken fosztott hófehér, puha libatoll derekaljakon. Ez már az ősi virtushoz tartozott.» (Várnai.) A fürdő kedves és békés vendégeit rendesen zajos ovációkkal fogadta, így Stubnyán Perényi Borbálát, a zólyomi főispán feleségét, Eszterházy Miklós országbírót, majd később Wesselényi Ferenc nádort, ki itt ismerkedett meg a murányi Vénuszszal, Széchy Máriával. Azonban sokszor a jó barátok is nagy teher voltak a fürdőre, mert olyan nagy kísérettel jöttek, hogy óriási gondot okoztak a fürdőnek. A nép az úgynevezett parasztfürdőkbe szintén járt fürdőzni, különösen a hévvizekbe, de csak a közelfekvő helyekről, s ezek gályákból font kalyibákban vagy a közeli falvakban tartózkodtak. Férfiak és nők mindenütt együtt fürödtek; a városi fürdőknél 1521-ben találkozunk először a nők külön fürdésével, mikor Brassó város tanácsa a nők számára külön osztályt készíttetett. Az uraknak és parasztoknak majd mindenütt különfürdőjük volt, a mi az akkori kasztrendszer uralkodása mellett nagyon is érthető, sőt némely helyen még a zsidóknak is külön fürdőjük és kútjuk volt, a mi ellen a jelen század 20-as éveiben egy szabad gondolkozásé főúr gr. Dessewffy József leveleiben erősen kikel, mondván: « Hogy lehet a galádságot kirekesztőig a zsidóknak tulajdonítani! Természetes dolog a piszkos, mocskos rongyosokat mind ingyen, mind külön fereszteni: de lenne hát egyenlőség az ügyefogyottak között, s ne tenne az ezek iránt gyakorlott kedvezésekben a vallás különbözést.» A fürdőket nem valami mértékletesen használták; maguk az orvosok is megengedték, hogy a ki bírja, 3—4 óráig is mulathat a vízben. Mert a fürdőzés valósággal mulatság volt; a jó szabad levegőn, nyakig vagy övig meleg vízben, folytatták az urak politizálásaikat vagy udvarlásaikat. A trencséni fürdőben még asztalok is voltak a viz fölött s azokon fogyasztották el reggelijöket vagy kvater- káztak, kockát vagy kártyát játszottak a fürdőzők. Némelyek virtuskodásból, a szegények takarékoskodásból sokszor hihetetlenül hosszas fürdőket vettek. Későbben, a XVIII. században, az előkelők már mindenütt kádakban (wannákban) fürödtek, míg a közfürdőket, melyek már ekkor igen zsúfoltak és piszkosak lehettek, csak a nép használta. A FÜRDŐÜGY FEJLŐDÉSE ÉS A RÉGI FÜRDŐÉLET MAGYARORSZÁGOX. I 3 3
