Szakcikk gyűjtemény

Dr. Ortvay Tivadar: Természettudomány és őstörténelem vagyis az ember ősiségének és származásának kérdése a mai természettudományi vizsgálatok nyomán

212

sikerűiteknek.» 1 Honegger J. J. azonkép a negyedkorszak elejére, a jégkorszak kezdetére teszi az ember első fellépését s kérdésesnek tünteti fel a harmadkorszaki embert. 1 2

így tehát egyelőre mindenesetre meg kell elégednünk a természettudományok segélyével kivivott azon nevezetes sikerrel, hogy az ember ősisége visszanyúl a negyedkorszak kezdetéhez, s hogy Cuvier negatiójával szemben mi már kétségtelen tényül hirdethetjük, hogy az ember igenis már kortársa volt a diluviális kihalt állatoknak. Ezt a kétségbevonhatatlan igazságot feles számú paläontologiai és geológiai bizonyitékok hirdetik, melyek Franczia-, Német-, Angol-, Spanyol-, Olaszország, Belgium s legújabban hazánk negyedkori földrétegeiben s kivált barlangjaiban kerültek elő. 3 Sőt mi több, megtudjuk mondani azt is, hogy az embernek Európában megtalált első nyomai a diluviumi korszak azon Ősi szakaszába vezetnek, mely az első és második jégkorszak közé esik. Ezt ugyanis tanu- sitják az interglaciális korszakból való hires taubachi és schussenriedi leletek, melyek oly égaljra mutatnak, mely ma az éjszaki szélesség 70. foka alatt kezdődik és a mi szélességünkben az örökös hó és jég határán uralkodik. A leletekben mutatkozó északi és magas alpesi formák, a lapplandi és grönlandi mohok: a hypnum sarmentosum et groenlandicum valamint a hypnum fluitans var. tenuisissimum a rétegnek a negyedkorszak régibb idejére utalnak kétségtelenül. 4

A kérdés hiteles megfejtését eszerint be kell várnunk s ha a tudomány minden ágában az óvatosság feltétszerüen szükséges, mennél súlyosabban az a prsehistoriában, a melynek terén az empirismus nem mindig fedi a speculatiót. A prsehistoria tisztán tényi alapokon épülhet fel. Az embernek a megmérhetetlen idők ködös messzeségébe visszanyúló ősiségé- vel szemben egy rövid emberöltőnyi tudomány a kérdést még meg nem oldhatja. Még csak a jövő idők kutatásai és leletei fogják ezt a kérdést eldönteni. Addig is helyesen jár el tisztében az a historikus, ki az ember igazolható történetét a diluviummal kezdi.

Azt mondottuk fentebb, hogy ezzel az eredménynyel egyelőre be kell érnünk, mert az ember harmadkoriságának a kérdése még más szempont alá is esik. Az emberi faj feloszlásának szempontja alá. Szintén még nyilt kérdés a prsehistoria terén, hogy az ember eredeti hazája hol, merre volt? A tények hiányában megindult szabad, nem egyszer fantastikus véleményezések egész árja özönlött végig praehistoriai tudományunk terén. Voltak kik Ázsiában, voltak kik Afrikában, Amerikában, Európában, voltak, kik az indiai óceánba sülyedt valamelyes continensen keresték az embe1 Die Beweise, dass bereits gegen Ende der Tertiärzeit Menschen den Boden Europas bewohnten, sind noch nicht geglückt. (Urgeschichte der Kultur. Leipzig und Wien, 1900. 27, 1.)

2 Fest steht heute, dass man das Auftreten des Menschen mindestens in den Beginn der Eiszeit oder quaternären Periode hinaufrücken muss ... Ob der Mensch schon in der mitteltertiären (Molasse-) Zeit dagewesen? (Cathechismus der Cultur- geschichte, Leipzig, 1879. 23. 1. Ez értelemben ugyanő Alig. Kulturgeschichte. Leipzig, 1882. I, 98. kk. 11.)

3 L. Ortvay: Az ősember táplálkozása. Budapest, 1907.

4 L. Oscar Fraas: Die neuesten Erfunde an der Schussenquelle, közzétéve a Württemberg. Natumviss. Jahresheft. 1867. foly. 1. füz. Frank: Die Pfahlbaustation Schussenried. Lindau, 1877. Archiv f. Anthropologie. 1867. 2. füz. 38—44. 11. és 3. f. 29. 1. Credner: Elemente der Geologie. 696. 1.