Szakcikk gyűjtemény

A zilahi, államilag segélyezett Evang. Reform. Collegium értesítője az 1899-1900-dik isk. évről. Szerk. Kincs Gyula

— XI — ládfájuk leszármazását s a népek nagy tömegében a hozzájuk kö­zelebb álló testvérnemzetet, ez által útját egyengette a lelkében élő ama magas fokú emberszeretet terjedésének, a mely minden nem­zetben közelebbi vagy távolabbi rokont, minden emberben testvért látott. Szorgalmas, kitartó munkásssága e téren is meghozta gyü­mölcsét, a művelt Európa elismeréssel adózott a tudósnak. És most lássuk, milyen volt az állás, a melyet felajánlottak számára ? Tisztelt Hallgatóság! Száz esztendő nagy idő, nagyobb, minthogy közvetlen benyo­mások, személyes tapasztalatok alapján betekinthetnők; elegendő arra, hogy a nemzet és társadalom vagy egyes intézmények életé­ben jelentékeny változásokat idézzen elő. Ha ezen iskola száz év előtti alakjáról s belső állapotáról akarunk magunknak képet al­kotni, nagy különbségeket fogunk találni a mai viszonyokkal szem­ben. A mai igényekhez mérten ime már nagyon is szűk elhelye­zésnél még sokkal szűkebb volt az akkori. A templom udvarán ma egyháztanácsi gyüléstereműl és magán lakásúl használt föld­szintes épület az időközben lebontott emeleti helyiségekkel szolgál­tatta elhelyezését az iskolának, a mely addig több mint másfél századon keresztül Kolozsvárról és Debrecenből egy-két évi időtar­tamra hozott rectorok vezetése alatt u. n. particula jellegű iskola volt s épen ez előtt 100 esztendővel, a Gyarmatin idejövetelével nyert szerény igényű collegiumi szervezetet. Hogy milyen szerény, milyen nagy terhekkel s csekély java­dalommal járó volt az újonan beállítandó professori állás, arról leghívebb bizonyságot tesz az 1799. dec. 27-dikén Gergely László főcurator és Balogh Mihály főnotarius aláírásával tett meghívó levél, melyben a tanítói szék megüresedésének elbeszélése után ez következik : »Esméretes lévén némelyikünk előtt a magyarság kimívelé- sére, ennek más európai nemzetekkel atyafiságban való léteiére tett grammatical munkáiból az Úrnak az, hogy nem unná talán a tanuló ifjakkal is bíbelődni; e mellett megnyilatkozván (kinyilat­koztatván) előttünk az a valóságos nemes szíve az úrnak, mely arra vér, hogy szegény iskolánk boldogitásáról nem csak gondol­kodna, hanem ha eszközöket találna, ennek tökéletesítését töreke- dése czéljává tenné, amint ezen hajlandóságát megsajdítván, noha nem tudhatjuk, mi módon gondolta a Doctor úr használni osko­lánknak, de mi ezen törekedést úgy gondoltuk legnyomóssabban hasznunkra fordítani, ha oskolánk állandó Tanítói hivatalát az Úrnak ajánlani bátorkodnánk. Elő tűntek itt mindjárt az akadályok, melyek ezt az útat jár­hatatlannak tenni gondoltattak. Ilyen elsőben az, hogy a Doctor úr már ezen nemes K.-Szolnok vármegyében Phisicusi hivatalra meg­hívatott lévén, talán inkább ezt, mint amazt fogná elfogadni. 2. Hogy egy valóságos Mltságos Gróffi nagy udvarban mind fizetése,

Next

/
Oldalképek
Tartalom