Szakcikk gyűjtemény
Schuschny Henrik: A reformátio és korának befolyása az orvostan fejlődésére
6 áttérnék és az akkori orvostan jellemzésébe bocsátkoznám, azon említettem tényezőn kívül, a mely a XVI. század szellemi harczaiban szerepelt és közvetlenül az orvostudományra is befolyással volt, még néhány fontosabbat felemlíteni és hatásuk mibenlétét kimutatni. Ily tényezők voltak a többek között: a holt classikai nyelvek feléledése, mi első sorban érdemli meg figyelmünket, azután a könyvnyomdászat elterjedése, a boncztan mivelése, a lőpor feltalálása és alkalmazása a háborúban és azon körülmény, hogy az orvosok a járványos betegségeket ugyanekkor kezdték behatóbban tanulmányozni *) a mi szintén nagy vívmánynak tekinthető az emberiség felvilágosodásában, mert b Ugyanekkor (1486 körül) kezdtek járványosán fellépni: az angol láz (sudor anglicanus (1485), a liök- (szamár) hurut (1510). mely utóbbi a XVI. század közepéig még több ízben lépett fel, továbbá a skorbot (scharbock, silly), s ugyanily alakban mutatkozott a XV. század vége felé (1493) a bujakór is. De ez utóbbi állítás valószínűtlenné válik, ha a Mózes (III. könyv, 13 és 14. fejezet) és Susrutha (Ajurvéda) kórleirásait figyelemmel kisérjük. Mózestől kezdve egész a XV. század végéig nem akadt iró, ki a bujakóros tüneteket csoportosítva leírta volna. A XV. század felé azonban nagyon elterjedhettek ezen tünetek, úgyhogy az irók figyelmét magukra vonták. Az akkori német irók franczia eredetűnek állították a bujakórt, a miért morbus gallicus és mala franzos-nak nevezték, a francziák Olaszországból származtatták (morbus neapolitanus. la grosse véről), állitván, hogy csak VIII. Károly király olaszországi hadjárata óta lépett fel e betegség Francziaországban, hová az Olaszországból visszatért katonák hozták be. Természetes, hogy az olaszok e vád ellen tiltakoztak, ők megint a spanyol nemzetet vádolták, (mely a bajt bubas-nnk nevezte), mint a bujakór terjesztőjét. — A bujakór okát illetőleg különböző tudósok különböző nézeten voltak. Voltak, a kik a csillagokat, a levegő rossz voltát, vagy a nedves időjárást és az ennek következtében fellépett éhséget vádolják. Keletkeztét illetőleg voltak olyanok, a kik amerikai, s olyanok, a kik aethiopiai eredetűnek mondták, mások ismét a Spanyolországból elkergetett marranokra (spanyolul: disznók, titkos zsidók, a titkos mohamedánok elches-eknek neveztettek) vezették visz- sza. De már 1497-ben Conradinus Pilinus a nemi szervekből támadt- nak véli. A syphilis akkori divatos synonymjai a következők : Lues venerea, Mentagra, Pudendagra és Patursa. Ez utóbbi szó : Passio turpis Saturnina első szótagjaiból alkotott szó. — A XVI. században lépett fel a többek között a járványos tüdőlob, igy Velenczében és környékén (1535) az egész Lombardiában (1537), Felső-Olaszországba (1551), Angolországban (1564), Németalföldön és Svájczban (1565); azután a himlő, a mely majdnem egész Európában elterjedt. Ez idő tájban terjedt el Európában a plica polonica (Weichselzopf, lengyelül: holtan,) mely Oroszországban és Lengyelhonban igen gyakori volt. — Igen elterjedt volt a hagymáz, mely különösen Magyarországban (1566) dühöngött. A bélpoklosság (lepra) ezen időtájban Európa több országában fordult elő, a mirigyvész szintén sok áldozatot követelt.
