Szakcikk gyűjtemény
Schuschny Henrik: A reformátio és korának befolyása az orvostan fejlődésére
39 Valleriola-t, Mandella-t és Manardo-t. Kevesebb sikerrel har- czoltak a titkos gyógyszerek használata ellen, melyek terjesztője, mint ma is, a nép hiszékenysege volt. Fortunato Fidelis és mások kikelnek azok ellen, a kik a gyógyszereket nagy adagokban rendelik vagy pedig titkos szavakkal és amulettekkel akarnak betegséget gyógyítani. A higanyt és dárdanyt sokan csak méregnek tartották, igy: a párizsi parliament, amely egy 1566-ban hozott arrétben (a mely 1666-ig érvényben volt) a dárdanyt és ennek készítményeit méregnek tekinti és az orvosoknak eltiltja használását, mig Heidelbergában 1580 óta minden felavatandó orvostudornak esküvel kellett fogadnia, hogy higanyt, dárdanyt vagy ezek valamelyikének készítményeit betegeinek belsőleg nem fogja rendelni. A gyógyszertanban főleg Paracelsus fellépte okozott nagy változást. Az állat-, növény- és ásványtani ismeretek gyarapodtával a gyógyszerek száma is szaporodott, ehhez járult még Paracelsus merészsége, melylyel sok hatékony gyógyszert alkalmazott. A németeknél különösen Valerius Cordus (1515—1544), Johannes Bretschneider (Placotomus, f 1574), (inait herus Herrn annus Ryffus, Gasparus Schwenck- jelt (f 1609), Bartholomaeus Carrichter és Eucharius Röslin tűntek ki e téren Itt említhető Vesalius is, a ki V. Károly császárnál sikerrel alkalmazta a- Rlnizoma Chinae-t *), minek folytán ennek gyógyhatásáról értekezést is irt (»De radice Chinae epistola*, 1546.), azonkívül Hutteni Ulrich is (1488—1523), a hírneves német tudós, költő és iró, ki a lignum Guajaci-ró\ irt értekezést, mint olyan szerről, a melyet ő önönmagán mint bujakórellenes gyógyszert ismert fel. Értekezésének, a melyet pártfogójának Albrechtnek, a tudós mainzi érseknek ajánl, czime: »De Guajaci medicina et morbo GallicoA Moguntiae 1519. — A francziáknál Josephe du Chesne (Querceianus), Anutius Foesius (1528—1596), az olaszoknál különösen Fallopia, Petrus Andreas Matthio- lus (1500—1577) és mások buzgólkodtak e téren. Ugyancsak a XVI. században terjedt el a dohány használata, s *) A Rhizoma Chinae, a Smilaceaek családjába tartozó és Ázsiában honos Smilax Chinae gyökere, korántsem tévesztendő össze a Ru- biaceak (Cinchonaceaek) családjába tartozó, Dél-Amerikában (a boliviai és perui cordillerákon) bonos és elei Chinchon grófnőről, (ki ennek alkalmazása által lázától megmenekült) elnevezett Cinchona növényből nyert, Cortex Chinae-ve 1. — Ez utóbbi készítmény csak 1689 óta ismeretes.— A China szó a Quina, perui szóból ered, a mi annyit jelent, mint kéreg.
