Szakcikk gyűjtemény
Schuschny Henrik: A reformátio és korának befolyása az orvostan fejlődésére
9 kéziében ejtett sebek gyógyítása sok ideig foglalkoztatta az orvosokat; ép úgy volt ez a már említett ragályos betegségekkel, melyeknek kizárólagos tanulmányozásával sok orvos foglalkozol! akkor Az említett tényező akár mily hatástalannak látszik is, megdöntött egy nagy, századokon keresztül fennállott elvet, azt t. i. hogy Galenus, Celsus s a többi görög és római, valamint, az arab orvosok munkáin javításnak és bővítésnek történnie nem szabad. S most a szükség kényszerűé az orvosokat a xbibliádnak neki rontani s ezt saját nézeteikkel bővíteni ; ez pedig polémiát vont maga után. A régi rendszernek követői a lehető legnagyobb ellenállást gyakorolták, sőt gyengeségük előérzetében még a fejedelemhez is fordultak, hogy tiltaná el az újításokat,. Arról folyt pl. a XVI. század elején a vita, hogy mellhártya- lobnál melyik helyen és testrészen történjék az érvágás. Ezen időben Brissot Péter (1478—1522) a betegség felléptekor az egészséges oldalon és távolabb fekvő testrészeken alkalmazta az érvágást, még pedig kevés vérveszteséggel, majd a betegség későbbi szakában közelebb a kóros részhez és nem az ép oldalon, a mely eljárás tökéletesen meg is felelt a hippokratikus módszernek, de nem az arabnak, a mely akkor még az uralkodó volt. Midőn tehát Brissot Péter *) az érvágás e nemét, mint egyedül czélhoz vezetőt elfogadta, javasolta, sőt alkalmazta is, kinyilatkoztatták ellenei, miszerint tanai ép oly veszélyesek mint Lutheréi. Németországban V. Károly császárhoz is fordul • tak, hogy tiltsa el ezen újítást. Az újítás ellenségeinek ezen terve csakugyan sikerül is, ha épen véletlenül ezen időben nem hal meg a savoyai herczeg, III. Károly (f 1553), kit még az arab módszer szerint gyógykezeltek. Mily heves lehetett akkor a szellemi küzdelem, ha még orvosi kérdéseket is a fejedelem színe előtt tárgyaltak! A különböző nézetek nyilvánítása eszmecserét szült, mely nem volt múló hatással a gyógytan kifejlődésére. A sebkezelés, valamint a ragályos betegségek keletkezése * 2) kö*) Brissot értekezése: »Apologia disceptat, de vena secanda in pleuritide* Párizsban 1525-ben jelent meg, tehát 3 évvel Portugáliában bekövetkezett halála után. Brissotnak t. i. ezen tana hirdetése miatt Francziaországban maradása nem lévén, kénytelen volt hazájából Portugáliába menekülni. 2) Különösen fentebb eló'sorolt járványok voltak azok, a melyekről sem Hippokrates sem Galenus, sem Avicenna nem emlékeztek 2 i
