Schroeder Károly: A női ivarszervek betegségeinek kézikönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó-Társulat Könyvtára 28. (Budapest, 1876)

A méh betegségei

Az elzáródások kórisméje.

47

tapintásra rendkívül rugalmas (prall), majdnem mintegy kifeszített kautschukhólyag. Ily jellemző összeállást semmi más dag nem mutat, a méhtest igen ritka roszindulatú új képletein kívül.

Ha a külső méhszáj van elzárva, méhnyak és hüvelyi rész hiányoznak, mivel a méhnyaküreg a gömbölyű daganat képzéséhez teljesen felhasználtatik. Összetéveszteni ekkor csak a takhártya alatti fibroiddal lehetne és ettől kórelőzmény és tünetek, valamint a különböző összeállás megóvnak.

Ha még kétség maradna főn, akkor az átjárhatóságot kutasz- szal vizsgáljuk. A kutasz természetesen ott, hol a dag kezdődik, akadályra talál. A szűzhártya és a hüvely alsó végének záródásánál, melyeknél a dag mint vöröses vagy kékes duzzanat az ajkak közöl kiáll, a dolog még egyszerűbb.

Legnehezebb a kórisme a belső méhszáj záródásánál, mert itt a méhnyak elsimulása, mi még csak takhártya alatti fibroidnál, illetőleg habarcznál jön elő, hiányzik. Minthogy a méh vér a belső száj adék elzáródása által rendkívül ritkán föltételeztetik, elcserélés terhességgel egyáltalában nem könnyen jön tekintetbe. Ettől megóv az összeállás különbsége, minthogy terhességben az önállólag növő méh sokkal lágyabb, kevésbé merev, mint a visszatartott havadzási vér által bizonyos mértékben kifeszített. A rostos dagok sem mutatják azon merev összeállást. Rósz indulatú dagok azonban egészen ily merev tapintatúak lehetnek, úgy hogy, különösen mivel a kutasz ezeknél is akadályra találhat, a különzeti kórisme ezekkel szemben legtöbb nehézséggel járhat.

Méh viz sokkal ritkábban kerül vizsgálatra és jelentékeny kórisméi nehézségeket okozhat, mivel az előzmények a már nem havadzó nőknél mitsem tartalmaznak és mivel a daganat sem ér el jelentékeny nagyságot. Pontos összetett vizsgálásnál méhdaganatot találunk, mely idült méhlobtól golyóidoma és azon akadály által különbözik, melyre a kutasz talál. Szövetközi és takhártya alatti rostos dagok, valamint carcinoma és sarkoma, azonban alkalmilag okul szolgálhatnak összetévesztésre.

Meglehetős közönbös kórisméi tévedés fordulhat elő a visszatartott folyadék jelzésében. Egyenes támponttal — vékony szűzhártyán keresztül csillámló vöröses vér — ritkán bírunk. Azon kérdés elhatározásában tehát, vér vagy savó képezi-e a daganat tartalmát, többnyire a korra vagyunk utalva, miért alkalmilag hibázhatunk.