Schrauf Károly dr.: A bécsi egyetem magyar nemzetének anyakönyve 1453-tól 1630-ig (Budapest, 1902)
I. Bevezetés
X könyvnek az osztrák, a rajnai, a magyar vagy a szász nemzet rovatába vezették-e be, az reá nézve mindegy lehetett, fődolog az volt, hogy ő az immatriculatio által az akadémia keblébe fölvétetett. Máskép alakultak azonban a viszonyok, midőn a nemzetek önálló testületekké fejlődtek, saját nemzeti anyakönyveket vezettek, felvételi díjakat szedtek, ezek fejében bizonyos kötelezettségeket vállaltak magukra, ami — amint a következőkből kitűnik — az osztrák nemzetnél 1399-ben, a magyar és rajnai natúrnál azonban 1414-ben történt. Ekkor már bizony czélszerű lett volna, hogy a tetszésszerinti részvételt kötelezővé alakítsák át, de még ekkor sem érezte az egyetem szükségét annak, hogy a hallgatókat a belépésre kényszerítse, sőt inkább a nemzetek tekintélyüknél fogva vonták magukhoz a hallgatók aránylag nagy részét. Csak később, midőn a 16. század elején a vallási elvek, melyek tulajdonképen e testületek alapját képezték, szétbomlani kezdtek, s a nemzetek jelentőségüket elvesztették, s amidőn már attól is lehetett félni, hogy azok tagok hiányán talán szét is oszolnak: akkor végre idejét látta az egyetem annak, hogy a nagyon is czélszerüeknek bizonyult testületek megmentésére oly alapszabályokat adjon ki, melyek az akadémiai fokok elnyerését valamely nemzet anyakönyvébe való beiratkozástól tették függővé.1 Ha e szabályt szigorúan és kiméletlenlil alkalmazták volna, úgy ez bizonyára alkalmas lett volna a nemzetek életműködését kissé feleleveníteni; de ama tény, hogy semmi javulás sem állt be, sőt a hanyatlás mind érezhetőbbé vált, arra mutat, hogy a consistorium eme rendelete, mint megannyi más hasonló, minden hatás nélkül maradt, s már rövid idő múlva teljesen feledésbe is ment. így csak jóakaratú rábeszéléssel avagy üres fenyegetésekkel tudtak hatni a nemzetek oly hallgatókra, kik nem iratkoztak be testületeikbe. Alapszabályaik kimondták ugyan, hogy minden úján érkezett hallgató, ha már a rektor által felvétetett, a nemzet prokurátora által is haladéktalanul fölvétessék, ha az illetéket lefizeti, ha azonban a hallgatók ezen felszólításnak nem engedelmesked1 Egyetemi alapszabály az anyakönyvbe való beiratkozásnak kötelezettségéről 1515. márczius 22-ről Kinknél id. h. II. 327. oldal.
