Schrauf Károly dr.: A bécsi egyetem magyar nemzetének anyakönyve 1453-tól 1630-ig (Budapest, 1902)
I. Bevezetés
VIII kombinatió. Ezen különös beosztáson azonban akkor még senki sem ütközött meg, hisz Párizsban a magyar hallgatók nemcsak a csehekkel, de sőt a német birodalombeliekkel az »angol natio« csoportjában 1 voltak egyesítve. És hogy Párizs szolgált itt mintáúl, ez a bécsi alapszabályokban világosan meg is van említve. 1 2 Hogy e beosztásnak még más czélja is volt volna, mint ezt Kink állítja, t. i. az, hogy az egyetemen a nemzeti ellentéteket akarták volna kiegyenlíteni azáltal, hogy a harmadik nemzetben- a magyarok mellett a tőlük minden tekintetben nagyon is különböző szlávokat és görögöket (!), a negyedik nemzetben pedig a szlávok másik részét az éjszaki németekkel, az angolokkal sőt a skandináviaiakkal is egyesítették,3 mondom, ezt csak akkor állíthatnók, ha a 14. és 15. században a bécsi főiskola scholarisainál ilyen nemzeti ellentéteket vagy legalább is valamely kifejlett nemzeti tudatot egyáltalában lehetne konstatálni, minek azonban akkoriban még csak nyomát sem találjuk. Azon reményt, melyet az egyik nemzeti prokurátor az 1477-iki békekötés alkalmából kifejezett, t. i. hogy most következik az arany- korszak, regnante rege Mathia principe Hunorum — senki sem veheti zokon a hazafiasán érző magyartól. 4 Sőt inkább arról tanúskodik ez, hogy az annyi népfajhoz tartozók, mint voltak a magyar sz. korona birodalmának magyar, német, hor- vát és szerb anyanyelvű alattvalói, továbbá a csehek, a cseh- németek, lengyelek, kiket az egyetemi alapszabályok oly önkényesen egyesítettek, még ama viharos időkben is minden Chauvinismus nélkül éltek együtt egy testületben idyllikus s manapság alig érthető egyetértésben. Az anyakönyvekben egyetlen egy vitának, versengésnek sem lehet nyomát találni, sőt a nemzet irataiban kétszáz éven keresztül egyetlen egy szó sem fordúl elő, mely nemzeti nyelven lett volna irva, azok kizárólag latinul voltak fogalmazva. 1 Y. ö. Denifle p. Auctarium p. XYI. 2 »Xos advertentes venerabilem universitatem Parisiensem . . . . universitatem nostram in quatuor naciones velut illa distincta est . . . . duximus dividendam.« Kink, id. b. II. 33. old. 3 Kink id. h. I. 60. 4 y. ö. Matr. Kat. Hung. 1478. I. 127. old. (jelen kiadásban.)
