Schrauf Károly dr.: A bécsi egyetem magyar nemzetének anyakönyve 1453-tól 1630-ig (Budapest, 1902)
I. Bevezetés
XXYII tálát két-liárom félévig megtartja,1 ha akadt aztán alkalmas utódja, ráruházták ugyan a nemzet elöljáróságát, de azért feltették magukban, hogy a volt prokurátor készségét is alkalom adtával ismét igénybe veszik, A prokurátor hivatalának ezen betöltése szorosan véve persze nem felelt meg a szabályzat szövegének, mert ez, mint már fenn a — oldalon említettük, azt követelte, hogy a karok közt bizonyos, mind a négy nemzetre érvényes sorrend betartassák. Azon esetre, ha egy nemzet véletlenül nem rendelkeznék a soron levő karhoz tartozó alkalmas taggal, nem az eddigi prokuratura meghosszabbítását rendelték el az alapszabályok, hanem ezen hivatal betöltésének más két módját vették kilátásba: vagy más nemzetből (de alia natione) válaszsza prokurátorát az illető nemzet, vagy cseréljen egy másik nemzettel a prokurátor karát illetőleg,1 2 és ha az egyik nemzet a tagoknak egészen szűkében volna, akkor a sorrendben közvetlenül fölötte levő nemzetből, a »szomszédságból« válaszszon prokurátort, úgy hogy mégis mindig a négy facultashoz és nemzethez tartozó négy prokurátora legyen az egyetemnek. Ezen legutóbb jelzett taghiánynak első és egyetlen esete 1 Electus et continuatus (23. old.) Két félévig hivataloskodtak : Mag. Nicolaus de Noythod (1456. I., II.) Mag. Michael de Schespwrck, (1476. II. és 1477. I., mind a kettő hivataloskodásának első felében tulajdonképen csak viceprokurátor volt), Dom. Laurencius de Brawn (1484. II. és 1485. I.), Mag. Judocus Hárler ex Egra (1492. II. és 1493. I.), Mag. Joh. Aurifabri Yarasdiensis (1521. I. és II.), Mag. Oswaldus Säumer Eridburgensis (1546. II. és 1547. I.), Mag. Michael Fabri Vra- tislaviensis (1548. I. és II.). stb. Három félévig : Paulus Aigner Brunnensis (1558. I.— 1559. I.) Paulus Fabricius Laubensis (1579. I. — 1580. I.) 2 V. ö. az egyetem 1385-iki alapszabályait Kink II. 79. : »Si vero náció debens secundum dictum ordinem eligere procuratorem de facultate certa, deficiat forte in suppositis illius facultatis ex toto vel ydo- neis, eligat de alia nacione vel eligat de suis unum, qui sit de facultate, quam habet; et alia nacio, que abundat in facultate, qua ista caret, eligat de ista facultate et ita consequenter. Si vero una nacio vel facultas ex toto deficeret, superior nacio eligat de nacione viciniori unum procuratorem nomine nacionis deficientis et simili modo fiat in defectu unius facultatis. Itaque semper sint quatuor procuratores quatuor nacionum et quatuor facultatum vel saltem earum nomine prout con- veniencius fieri potest.«
