Schrauf Károly dr.: A bécsi egyetem magyar nemzetének anyakönyve 1453-tól 1630-ig (Budapest, 1902)
I. Bevezetés
XIII Hogy az ötödik nemzettel való gyanúsításnak volt-e valami eredménye s hogy az egyetem gyakorolta-e hatalmát e különös ügyben a nemzetek javára, azt megállapítani nem lehet; azon körülmény, hogy az iratokból az egyetemnek ez irányban a natiok javára történt valamely ténykedése ki nem világlik, arról látszik tanúskodni, hogy a prokurátorok ezúttal kudarczot vallottak.1 Mindezek daczára sok ezer hallgató tódult a natiókhoz, örömest olvasta le obolosát s vállalta magára az alapszabályokban foglalt kötelességeket. Ha nem csalódunk, akkor épen a leggazdagabb és legszegényebb hallgatók lettek a natiók tagjai; még pedig a gazdagok azért, mert mint fizetőképesek, ellenállhatatlan erővel lettek társaiktól késztetve, hogy belépjenek, a szegények pedig azért, mivel nekik is nagyon jól fogott esni azon védelem, melyben őket ezen testületek részesítették vagy legalább részesíteni Ígérték. Mindazon okok, melyek valamely hallgatót a belépésre ösztönöztek, avagy attól visszatartottak, az anyakönyvekből, természetesen, ki nem vehetők mind; a natióbeliek nagy száma a 15-ik század második felében (1. a.) azt látszik azonban mutatni, hogy sokan léptek be a natiók kötelékébe, amíg azok tekintélyes testületek voltak. Legnagyobb tekintélyük napjaiból származik azon elnevezés »inclita natio«, mely czimmel ismételten találkozunk s melyet csakis még nagyobb hangzású praedikátumok szorítanak háttérbe. így hívják a magyar natiót anyakönyvünkben »egregiá-«nak (1458. I.), »inclita et serenissima« (1476. L), »insignis« (1487. II.), »nobilissima« (1614. I.), »amplissimá«- nak (1616,1.), Származásánál fogva nevezte magát a nemzet »Natio Hungáriáé«, »Hungarica« vagy »Hungarorum«-nak, 1 A prokurátorok tehetetlenségét jellemzik az 1504. I. határozatai a nemzetnek (Matr. Nat. 259. old. )Az engedetlen hallgatókról ez áll itt: »Puniantur juxta statutorum tenorem nacionis, ad hoc invocato Dom. rectoris et consistorii sui auxilio, si opus fuerit«, és »Puniantur per statuta nacionis et in facultatibus contra eos illud proponatur, ut sub retardationis pena non admittantur, facto tamen prius articulo per decanum singulis suppositis, ut intitulentur.« Az egyik esetben tehát a rektor mögé búvik a nemzet, a másikban meg a decant hívja segítségül, hogy a retardatióval fenyegethessen.
