Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
A szembetegek megvizsgálása
10 beteggel szembe ülve vagy állva, a fénjdorrás felé eső kezünk mutató- és hüvelykujja közé vesszük az üveget és azt, negyedik és ötödik ujjunkkal a beteg halántékára támaszkodva, olyan távolságban tartjuk a szemtől, hogy a kúpalakban összetérő sugarak a megfigyelt részt világítsák meg. Kis terület igen erős megvilágítása végett az üveget úgy tartjuk, hogy a megfigyelt részt a fénykúp csúcsa érje (nappali világításnál 5—7 cm-nyire a szemtől), míg ha nagyobb területet, például az egész szaruhártyát akarjuk bár gyengébben, de egyenletesen megvilágítani, az üveget közelebb hozzuk a szemhez. A fokális világítás segítségével a szaruhártya és ínhártya elváltozásai, a csarnok méretei, a csarnokvíz zavaros vagy tiszta volta, a szivárványhártya és a lencse elülső felszínének elváltozásai többnyire egészen jól megállapíthatók. Olyankor, ha különösen apró és nehezen felismerhető elváltozások pl. apró idegen testek vagy a szaruhártya hátulsó felszínén tapadó izzadmányszemecskék után kutatunk, a gyűjtött fénnyel megvilágított részeket másik kezünkbe vett nagyítóüvegen vagy az ú. n. binoculáris nagyítón át is megnézhetjük. Ha szükségesnek mutatkozik, megvizsgáljuk még a szaruhártya görbületét és érzékenységét (1. 111. 1.), a pupillák reakcióját (1. 152. 1.), a szemizmok működését (1. 298. 1.). A külső vizsgálatot a szem feszülésének megvizsgálásával feje - zük be. (1. 201. 1.) Szemtükrözés. A szem fénytörő közegeinek és a szem hátulsó részeinek az ú. n. szemfenéknek megvizsgálásához szemtükörre van szükségünk, mert szabad szemmel a szem belsejébe rendes viszonyok között belátni nem lehet. A szem belsejét a beléje jutó fény — például egy elébe tartott gyertya fénye — megvilágítja ugyan, de mivel a megvilágított szem önkéntelenül is a gyertyalángra néz, „arra alkalmazkodik“', a szem fenekéről visszaverődő fénysugarak a kapcsolatos gyűlőtávolságok törvénye szerint ismét a gyertya lángjába térnek vissza és nem kerülhetnek a vizsgáló orvos szemébe : a pupilla a megvilágítás ellenére is fekete marad. Vörösleni a pupillát csak olyankor láthatjuk, amikor a szem a világító fényforrás mellett elnéz. Ilyenkor ugyanis bizonyos beállítás mellett lehetséges, hogy a megvilágított szemfenékről visszavert fény saját szemünkbe jut. Ez különösen olyankor esik meg könnyen, ha az illető szem a rendesnél kisebb alkotású, hypermetropiás fénytörésű. Az ilyen szemeket a fénysugarak erősen széttérve hagyják el úgy, hogy aránylag könnyen juthatunk saját szemünkkel a nagyobb területre
