Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
A kötőhártya betegségei
83 vegyi hatású ú. n. ultraviolett sugarak-ban gazdag fény ért. (Villamos ívlámpák, napsütötte hó fénye stb.) Az általános fertőző betegségek közül a kanyaró szokott heveny kötőhártyagyuladást okozni, (c. exanthematica), amely rendszerint megelőzi a bőrkiütéseket és néhány hét aiatt többnyire magától meggyógyul .-Kivételesen azonban súlyosabb (diphtheriás vagy blennorrhoeás) alakot is ölthet Bizonyos esetekben a betegség okát nem sikerül megismernünk. Gyógyítás. A traumás eredésű gyuladások az ártalom megszüntetésére maguktól is meggyógyulnak, legfeljebb hűvös borogatásokkal igyekszünk a gyógyiúást siettetni. A fertőzésből eredő heveny kötő- hártyahurutok legbiztosabban 1, legfeljebb 2%-os argentum nitricum oldattal való ecseteléssel gyógyíthatók meg, amelyet naponta egyszer addig ismételünk, amíg a váladékképződés nagyjából megszűnt. Hűvös vagy langyos borsa vas borogatások 2—3-szor napjában alkalmazva csökkentik a subjectiv kellemetlenségeket és elősegítik a gyógyulást. Az erős vérbőség megcsökkentésére különösen az első napokban igen jól használhatók a mellékvese-kivonatok (tonogen, adrenalin), amelyeknek forgalomban lévő l°/00-es oldatai hígítás nélkül 1—2-szer cseppenthetek be napjában. Ha a beteg a pokolkőoldatot nem tűri vagy ha a gyuladás enyhébb lefolyású, 2•—5%-os protargol- vagy 10%-os argyrol- oldatot alkalmazhatunk helyette. Szaruhártyafekélyek esetében az ecseteléseket folytatjuk, langyos borogatásokat rendelünk és napjában 1—2-szer 1%-os atropin-oldatot cseppentünk a szembe ; a rosszabb indulatú, terjedő fekélyek ellen való eljárásokról a szaruhártyafekélyek fejezetében lesz szó. 2. A conjunctivitis catarrhalis chronica (idült kötőhártyahurut) a leggyakoribb szembetegségek egyike. Kevés objectiv tünet mellett sok kellemetlenséget okoz, amilyenek : égés, viszketés, idegentest- erzés, álmosság érzése a szemekben. Mindezek különösen mesterséges világításnál, főképen este írás-olvasás közben jelentkeznek és intenzitásuk gyakran az objectiv elváltozásokkal nem áll arányban. Az idült kötőhártyahurutban szenvedő szem kötőhártyájának tarsalis része mérsékelten vörös és kissé egyenetlen, bársonyos felszínű szokott lenni, néha azonban alig látszik rajta valami elváltozás. Régóta tartó, elhanyagolt hurutoknál a belöveltség erősebb és sokszor a teljesen ép áthajtási redő halványsága mellett igen feltűnő ; ilyen esetekben a tarsalis kötőhártya annyira meg is vastagodhatik, hogy a Meibom- féle mirigyek alóla ki sem látszanak. A nyálkás váladék kis mennyiségben képződik és rendszerint csak a szemzugokban látható, azonban alvás közben meggyűlve, gyakran a szemek reggeli beragadását okozza. 6*
