Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
Általános tudnivalók a szembetegségek gyógyításáról
mat. O’IO : ÍOO) ; súlyosabb, különösen fekélyes gyuladásoknál az 1%-os sárga kenőesöt (hydrarg. oxyd. flavum. OlO : 10'ü) ; a szemhéj ekzemás megbetegedései ellen 2—3%-os zincum oxydatum kenőcsöt lehet ren delni. A szemhéjkenőcsöket este, lefekvéskor, a pillaszéleken tapadó pörkök leáztatása után kenetjük fel., ha a- szemhéjszélek már megszáradtak. A szem bekötése. Friss sérülések, műtétek után, vagy bő kötőhártyaváladékkal nem járó szaruhártyafékély esetén a szemet kötve tartjuk. A behúnyott szemre ovalis alakúra kivágott steril bórlint darabkát, erre annyi vattát teszünk, hogy a szemgödör mélyedését jól kitöltse ; a vattát két ragasztó csíkkal szorítjuk le, amelyek egyik végét a glabella tájékára, másikát a járomcsont fölé ragasztjuk. A ragasztó csíkok fölé a legtöbb esetben ú. n. könnyű kötést teszünk. Erre az Arlt- féle flanellpólyás szalag a legalkalmasabb. Az ovális alakú pólya a szem helyére kerül, a szalagokat pedig ferdén a fül alatt, a fej legnagyobb átmérője irányában vezetjük és vagy a hajas fejbőr fölött csomózzuk meg, vagy pedig még harántul a homlokon is átvezetjük. Súlyosabb sérülések és szemhéjakon végzett operációk után a szalagos kötés helyett a biztosabban tartó mull pólyás kötést alkalmazzuk. A szemtekén végzett műtétek után a ragasztó csíkok fölé a Fuchs- féle védőrácsot kötjük fel, amely a szemet esetleges megütés vagy megnyomás ellen is megvédi. Bizonyos esetekben, különösen a szem elülső részén kezdődő tágulások megakadályozására támasztó vagy nyomó kötésekre van szükségünk ; erre az Arlt-féle pólya is használható, amelyet feltevés közben kellően meg kell szorítani, de természetesen csak annyira, hogy a betegnek fájdalmat ne okozzunk vele. Átlátszó védőkötést erős váladékkal járó kötőhártyagyuladások, különösen blennorrhoea esetében alkalmazunk az egészséges szemre avégből, hogy ezt a bőven csurgó váladék meg ne fertőzze. Ugyanilyen kötést teszünk az olyan szemekre is, amelyek a szemhéjak elégtelensége miatt fedetlenek vagy ameUek a szaruhártya érzéketlensége miatt nem pislognak. Az ilyen kötések legfontosabb része egy átlátszó hártya (csillámpalalemez, gelatina stb.), amely ovális alakú, jól ragadó tapasszal bekent szövet közepébe van beiktatva. Ha a kötés széleit a szemgödör széle mentén a bőrre ragasztjuk, akkor a szemet a szemrésből elpárolgó nedvesség gőzei a kiszáradástól megóvják és emellett a beteg az átlátszó hártyán át elég jól is lát. Hogy az elpárolgó nedvesség az átlátszó lemezt nagyon be ne lepje, oldalt — legcélszerűbben a halánték felé eső részén — kis nyílást vághatunk beléje.
