Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
A szemhéjak betegségei
257 líttatik, a kötőhártya felé áttörhet; az áttörés után a kis daganat megkisebbedik és lassan — hónapok alatt teljesen összetöpörödik. A jégárpa növekedésével a szomszédos szövetek annyira összeszorulnak, hogy körülötte tokhoz hasonló burkot képeznek. Némely embernél a jégárpák gyakran és többes számban is képződhetnek, úgy hogy olykor mindegyik szemhéjon 3—4 is ül. Gyógyítás. A jégárpát, különösen ha nagyobbra nőtt, alkalmatlan és torzító volta miatt legcélszerűbb kiirtani. A jégárpa területét novocain oldatnak bőr ala fecskendezésével és a kötőhártyát 5%-os cocáin oldat becsöppentésével érzéstelenítve, az illető szemhéjat kiford.tjuk és vagy alátolt ujjunkkal támasztjuk meg, vagy pedig a jégárpát külön arra való fixáló csípőbe (blepharostat) szorítjuk. Azután hegyes késsel a jégárpán a kötőhártya felől 2-—4 *%, hosszú, a szemhéj szélre függőleges irányú szúrt sebet ejtünk; a beszúrás közben arra kell ügyelnünk, hogy a szemhéj szélét meg ne sértsük, miért is leghelyesebb a kést úgy tarp É 1 3 96. ábra. tanunk, hogy háta álljon a szemhéjszél felé. A jégárpa elhigult tartalmának kifolyása után egy megfelelő nagyságú, ú. n. Meyhőfer-féle kanalat (96. ábra) a seben át a jégárpa belsejébe tolva, annak egész tartalmát gondosan kikaparjuk. A vérzés csillapodása után a szemrésből a véralvadékot eltávolítjuk. A sebet bevarrni és a szemet bekötni nem kell. A kikapart jégárpa helyén vér gyűlik meg és a daganat csak ennek felszívódása után 4—6 nap múlva tűnik el teljesen. Azokban a kivételes esetekben, amikor a jégárpa a bőr felé máT’ áttört, a bőr felől való kifejtés van helyén. Az ilyen műtét körülményesebb a belülről való kiirtásnál. A Meibom-féle mirigyek infarctusai a mirigyek besűrűsödött váladékából állanak; ezek olykor mészsók lerakódása miatt megkeményednek és ilyenkor a kötőhártyát átfúrva, a szemet erősen izgathatják. Az infarctusok a szemteke kötőhártya felőli oldalán sárgás foltok és rögök képében mutatkoznak és igen hasonlóak a felületesebben fekvő kötőhártyai concrementumokhoz. Ha kiemelkedésükkel zavart okoznak, a kötőhártya bemetszése után kis vésővel eltávolitandók. A tarsitis syphilitica, a szempilla vázának bujakóros megbetegedése, a bujakór késői időszakában támad és tulajdonképen a váz gummás természetű beszűrődése. Ezen betegség miatt az egész szemhéjváz egyenletesen meg vastagszik, úgy hogy a szemhéj meglehetősen idomtalanná válik. A baj megfelelő gyógykezelésre lassan elmúlik. A szempillák vázának leggyakoribb megbetegedése különösen a súlyosabb trachoma következtében támadó erős beszűrődés és meg- vastagodás. (L. ott.) Seholtz: Szemészet. 17
