Scholtz Kornél dr.: Gyakorlati szemészet orvosok és orvostanhallgatók számára (Budapest, 1918)
A lencse betegségei
184 elölről nézve jól látjuk (71. ábra). (Ha már a lencse teljesen szürke, akkor az irisnek ezen „vetett“ árnyéka nem észlelhető, mert az árnyékot vető iris és az árnyékot felfogó szürke lencsefelület között távolság már nincs.) Az éretlen hályog duzzadt volta miatt az elülső csarnok igen sekély. Az ilyen liáiyog rendesen gyöngyház- vagy selyemfényben csillog és rajta gyakran a lencse szöveti szerkezetének megfelelő sugaras rajzolat látszik. y A lencsekéreg teljes elszürkiilésével a hályog „megérett“ (c. matura). Ilyenkor a lencse vízbőségéből újra veszít, úgy hogy eredeti nagyságát visszanyeri, az elülső csarnok pedig ismét normális mélységű lesz. A lencse felszínének fénylése megszűnik, a sugaras rajzolat, ha még egyáltalában kivehető, már kevésbé feltűnő. Oldalról való világítással az ú. n. kis-árnyékot a fent elmondottak szerint már nem válthatjuk ki. Ebben az állapotában a hályog operálásra a leginkább alkalmas. Az éretlen hályog is megoperálható ugyan, de a látáseredmények kevésbé kedvezőek, mert a tokhoz és egymáshoz erősen tapadó még el nem zavarodott lencserészek nehezen távolíthatók el, a szemben visszamaradva pedig utóbb elzavaró sódnak és a látást rontó vastag utó- hályogot képezhetnek. Ezzel szemben az érett cataractánál a tok egész tartalma maradék nélkül kihajtható a szemből. Ha a hályog megélése után továbbra is bent marad a szemben, az immár teljesen elzavarosodott leneserostok további átalakulásokat szenvednek el, — a hályog túléretté lesz (c. hypermatura). A túlérés egyik félesége úgy támad, hogy a lencse vizet veszít, megkisebbedik, összezsugorodik. Ilyenkor az elülső csarnok a rendesnél mélyebb, a lencsetok tartalmának megkisebbedése miatt megráncosodik és rajta a lencsehámsejtek burjánzása miatt krétafehér színű, szabálytalan alakú megvastagodások képződhetnek. Az ilyen hályogot c. capsulo- lenticularisnak is nevezik. Ha a túlérett hályog igen erősen zsugorodik, megtörténhetik, hogy a függesztő szalagnak a lencse zsugorodása miatt állandóan megfeszült rostjai idővel többé-kevésbé elsorvadnak, minek következtében a lencse nem marad a helyén mozdulatlanul, hanem különösen a szem hirtelen elmozdulásaikor rezeg. Máskor az iris rezgése észlelhető, mert a zonula rostjainak sorvadása miatt a lencse hátrább sülyed, úgy hogy az iris támasztékát elveszti. A hályog túlérésének egy másik módja abban nyilvánul, hogy a szürke rostok teljesen szétesnek, elfolyosódnak, úgy hogy a kéreg híg, tejszerű fehéres folyadékká alakul (c. Morgagniana). A szilárd állapotban maradt lencsemag a folyós környezetben természetesen nem maradhat meg eredeti helyén, hanem súlyánál fogva a lencsének legmélyebben eső részébe sülyed le. Rendes fejtartás mellett a lesülyedt mag felső felerésze a pupilla alsó felében rendszerint eiég jól kivehető, hanyatt-
