Schoepf Auguszt: A' mellbetegségek biztosabb megismerése és gyógyítása a' hangtömesz, kopogtató és bonczvizsgálat használatával (Pest, 1842)

Mellhártyalob

66 kiizzadmány által; és mivel ezen kóros állapot gyakran ere­deti tüdó'bántalmas fajulásnak vétetik, azt most rövideden jellemezzük. Történhetne zavarodás a’ májulással; mert sokszor az összeszorított tüdötérimbel hasonló színű és ke­ménységű mint a’ nevezett lobos változásban; nem ropogtat itt is, mivel a’ lég a’ hörgöcskék és sejtecskékbó'l kinyoma­tott. De ha ujjainkkal nyomjuk a’ külsőleg összeszorított tüdőt, azt távolról sem fogjuk olly töredékesnek találni, mint a’ májulásban, és nem ikrásnak; ’s íme figyelmeztetek arra, miképen ez által azon eszme biztosíttatik, mi szerint a’ vörös májulásbani ikrássag nem az összenyomott és ke­ményedéit, hanem épen belső kiizadmánnyal töltött hólya- gocskák által okoztatik. Könnyen megfogható, miképen a’ képezményi kiizzadások által eszközlött álhártyák és ren­dellenes összefüggések a’ tüdő alakját és helyzetét is némi­leg módosithatják, és részletes tiidőlobra is adhatnak alkal­mat. Történik néha, hogy találunk korlátozott területen kü­lönböző fokú lobos mellhártyai fajulást, ’s ennek felelőleg mélyen ható részletes vagy lebernyeges (lobularis) tiidőlo- bit. ’S itten, ha csak a’ betegség kezdeténél nem vizsgáltatott általunk, nehéz vagy lehetetlen is elhatározni, mellyik lett légyen e’ kettő közül az első és okozó bántalom. A’ mi a’ k ó r i sm e r e t e t illeti, a’ jellemzés nagy ré­szint az eleintén adott kóriratból vehető; itt némellyeket ’s legbiztosítóbbakat is hozzá csatiok. Jól ügyelvén a’ mellkas lelielési mozgására, azt veend- jük észre, hogy hol legnagyobb a’ fájdalom, ott legcseké­lyebb , vagy el is nyomatott a’ bordák emelkedése. A’ beteg többnyire hátfekvést választ, oldalfekvése pedig, ha van, ellenkező viszonyban áll avval, a’ mi a’ tüdőlobos rész és fekvés közt létez — a’ mellhártyalobos t. i. ha oldalt fekszik, az egésséges oldalon szokott feküdni. Ha nagyon heves a’ láz és folyam, ’s az első tovább tart, midőn már egyébb je­leknél fogva folyadékos gyülevényt a’ mellkasban megis­mertünk, genyesre szabad gondolnunk; láz nélkül, vagykis- sebbel többnyire savós (serosus) kiizzadmányos gyülevény

Next

/
Oldalképek
Tartalom