Schoepf Auguszt: A' mellbetegségek biztosabb megismerése és gyógyítása a' hangtömesz, kopogtató és bonczvizsgálat használatával (Pest, 1842)

Előszó

X

dig, kik ezen új utakon foganattal előlépnek, fölötte kizárólag és új segélyszerre támaszkodván , többnyire azon kórvizsgálatot és gyógyot inellette elhanyagolják, mellyet amannak átellenében hyppocrate- sinek neveznék. Pedig, minden méltánylattal légyen mondva: a’ régi clinicai tapasztalat, és örökké csak a’ nagyszerű és józan clinicai tapasztalat fogja a’ gyógyászat vezérzászlóját vihetni. Ennek minden jót és alapost a’ kór vizsgálatában és tanában mint alárendelt részt magában kell fölvenni. Elválasztva — a’ legügyesebb hallgatódzónak kórismeretére távolról sem hajtok annyit, mint ollyanéra: ki soha stethoscopot nem látván másképen ügyes hippocrate- si, clinicai kórvizsgáló. A’ kettő pedig egybe kapcsolva — kétségen kívül nagy elsőséget igényel.

El kell itt ismerni, hogy a’ melly pályán fényes eszü ’s roppant munkásságufrancz orvosok, — a’ halhatatlan Laénnec ! — új szakot képzének, az újabb bécsi oskola — Rokitanszky, Skoda és Colletska — mély természettani vizsgálat által, a’ száraz bonczi és physical objectivitás korlátán túl, oily dicső polcz- ra emelkedett, hogy az idők örök tengerében többé e’ fény szaka el nem merülhet.

Egyébbiránt a’ fönnebb említett hiány a’ gyakorlati gyógy könyvekben is észrevehető ; még nem létesült e’ részben az újnak a’ régiveli elegendő ösz- szekapcsoltatása — kórbonczra ’s hallgatódzásra nézve — és még kevésbé német, mint franczia munkákban. Én részemről igyekeztem e’ gyakorlóknak szánt könyvemet akképen alkotni: hogy mindenhol a’ betegség, sőt ennek szakjainak külső jellemzése mellé tüstént a’ kórbonczi állapot és anyagi körfolyam állíttatnék ;