Schoepf Auguszt: A' mellbetegségek biztosabb megismerése és gyógyítása a' hangtömesz, kopogtató és bonczvizsgálat használatával (Pest, 1842)

Mellhártyalob

62

gesnek, mint lágyító nyálkás langyos italokat. Egészén Au- tenríeth ajánlata fele hajlok, semmi hathatósabbat nem ismérvén, ’s addig kenetem két óránkint az ő fölrágó kenő- eset a’ szívgödörre, míg mély fekélyecskék nem támadnak, a’ bódíto szereket avagy moscliust és más mindenféle spe- cificumokat itt nem is említem; minthogy azokat a’ dicsért belladonnával együtt mindöszve sikerteleneknek találtam. Ha pedig a’ baj gyógyítható volt, nem emlékezem, hogy az érintett gyógymód által nem gyógyítalak volna.

Mellhártyalob.

Kettőt fogok itt jellemezni, t.i. a’ külső avagy is mellkasi mellhártyalobot, ’s a’ tüdőhártya 1 obot. Amaz „pleuritis muscularis“ név alatt fordul elő, emez „pleuritis serosa“-nak neveztetik.

Minden heves mellhártyalobnak általános bélyege az; hogy eleintén, néha hosszabb ideig is a’ fájdalom aránytalanig erős, a’ kopogtatás’! hangnak csekély vagy semmi tompaságához képest; hogy e’ fájdalom szúró ’s lehelés alatt leginkább kiállhatatlan, a’ köhögés többnyire, és legalább hoszabb ideig , száraz és nagyon fájdalmas. Hamarább mint más gyulladásnál kimenet szokott következni, ’s pedig vagy képezményi anyag kiválasztatása, melly rendellenes összeköttetéseket okoz, vagy vizes vagy genyes folyadék kiizzadása. A’ kór-ok többnyire csúzos hatmány. A’ láz aránylag nagy hideggel szokott kezdődni. Az érütés minden erősb mellhártyalobban aránylag nagyon gyors és siettetett, ’s szembetűnőig keményebb. Már Bagliv azt mondá : „durities pulsus, est signum fere infallibile pleuritidum.“ A’ bőrt hol szárazon, hol néhai enyhítő izzadásbantaláljuk; de