Schoepf Auguszt: A' mellbetegségek biztosabb megismerése és gyógyítása a' hangtömesz, kopogtató és bonczvizsgálat használatával (Pest, 1842)
Tüdölob
13 nyalkával telvék, hörtyögó's, sípoló, ’s több efféle mellékhangot mutathatnak, és a’ légcsözajt, még inkább pedig a’ ropogást homályos!thatják. Ha nagy a" nehézlehe- * lés (dispnoea), néha igen világosan hallatik a’ gyermekes lélekzés (respiratio puerilis), melly a’ holyagcsás lélekzés igen erős fokát képzi; a’ mi még is inkább a’ második szak (hepatisatio, májulás) tulajdona, ha ez nem nagy területű; hallatik t. i. a’ májult rész mellett. De többnyire hamar is be áll a’ valóságos lobos dugulás ; ’s ennél a’ tüdőnek térimbele már keményebb, színe barna vöröses; ha bemetszünk,a’ vér nem olly folyó, ha nyomjuk, ujjainknak nyomhelyei maradnak; szorosan vizsgálván látjuk,hogy akkor már a’ légholyagocskák is bizonyos vöröses híg anyagot foglalnak magukban. A’ plessimeter a’ bántalmas helyen tompább hangot ad, és a’ hangtömesz által a’ légsejtes lehelés teljes hiánya mellett , többnyire a’ fönnebb említett hangok világosabban hatnak fülünkre. Húzmos folyam. Erről egyebet nem mondhatnék, minthogy az említett jelenések lassabban következnek , hosszabb ideig tartanak, többnyire igen kissé kor- látozvák, ’s ritkán hibázik a’ bántalmas hely környékén a’ nyálkás hörgés. — A’ tiszta tüdőlob húzmos folyama legtöbbször észrevehető olly egyedeken, mellyek a’ véreres vérbőségben (plethora venosa) szenvednek, vagy a’ kik nem erősen, de állandólag ható külső befolyásoknak p. o. izgató anyagokkal terhelt levegőnek, különbözőleg izgató szeszeknek vannak kitéve. Második szak. Ennek beállásával az eleintén jelelt lélekzési tünemények nagyon növekednek, az egész mellkas egyik oldala, vagy része — miképen a’ két, vagy az egyik tüdő, ’s kisebb, vagy nagyobb területben szenvednek — alig mozdul a’ lélekzés alatt, melly igen rövid, libegős; nagy az aggodalom, a’ köhögés gyakori, erős, fájdalmas, véres, vagy egészen elfojtott. Az orrszárnyak
