Schmieden Viktor: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1923)

I. Fejezet. A legfontosabb erek lekötése - Bevezetés. Az érlekötésekről általában

I. FEJEZET.

A legfontosabb erek lekötés

BEVEZETÉS.

Az érlekötésekről általában.

A sebészeti műtéttant legcélszerűbben a test nagy ütőereinek felkeresésével kezdjük. Ezen sokat gyakorolt művelet megtanulásának kettős hasznát látjuk. Egyrészt fel tudjuk keresni az ütőeret, ha sérülés vagy kimaródás következtében vérzik, vagy ki tudjuk praeperálni, ha valamely műtétnél a kérdéses területet előzetesen vértelenítenünk kell (pl. az arteria carotis, az arteria lingualis előzetes lekötése). Másrészt a fontosabb ütőerek sebészi bonctanát is pontosan megismerjük, erre pedig a sebésznek minden nagyobb műtétnél feltétlenül szüksége van. Biztosan csak pontos ismeretek birtokában kerülhetjük ki a nemkívánatos melléksérüléseket. Csakis az a sebész rendelkezik a szükséges biztonság érzetével, akinek a nagy erek és idegek lefutása— helyzete szinte a vérébe ment át. Ily értelemben lesznek a nagy erek és idegek közvetlen vagy közvetett módon a sebész vezetői is.

Az erek lekötéséhez a szükséges műszerek előkészítésével kezdünk. Szükségünk lesz középnagy szikére; két négyágú hegyes kampóra, a bőr és bőralatti kötőszövet elkampózásához; két egyes tompa kampóra, az izomzat széthúzásához; egy horgas és két bonctani csípőre, az utóbbira az érhüvely tompa leválasztásához; egy Dechamps-féle aneurysma tűre (befűzött selyemfonállal) és egy Cooper-lz\e ollóra (1—7. ábra).

Hullán végzett gyakorlatok alkalmával okvetlenül gummikeztyiit kell húznunk. Azok az idők elmúltak, amikor a kezdő orvostanhallgatót arra biztattuk, hogy érthető undora leküzdésére csak fogja meg csupasz kézzel bátran a friss és régibb hullarészeket; ma megint ott tartunk, hogy örülünk ezen természetes undornak, mert jól tudjuk, hogy a sebésznek elsősorban kezeit kell a fertőző anyagok szennyezé-