Schmieden Viktor: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1923)
IV. Fejezet. Különböző végtagműtétek
8. Csontvarrás. 141 esetekben, még leginkább ferde töréseknél, sikerül csak a törvégeket sodronnyal egyszerűen körülhurkolni és a sodronyvégeket erősen összecsavarni. A csontvarrás számára a legalkalmasabb az aluminium- bronzból készült sodrony (az ezüstsodrony ugyan simulékonyabb, de sokkal törékenyebb). Mielőtt a fúrt lyukakon átvezetett sodronyvégeket összecsavarnánk, nyomás vagy húzás által, legjobban az erős egyes csontkampó segítségével, a törvégeket a kívánt helyzetbe hozzuk. Csak ezután csavarjuk össze a sodronyvégeket laposfogó segítségével. Az összesodort sodronyból mintegy 1 cm-nyit meghagyunk, a többit vágófogóval lecsípjük, a maradékot a mélybe nyomjuk. A csontok műtéti egyesítésének még sok más módszere van, melyek közül a kapcsokkal, fémlapokkal és csavarokkal való rögzítést és a szögezést (lásd térdizületi resectio) említjük meg. Gyakran alkalmazzuk a csontvarrást az olecranon és térdkalács haránttöréseinél. Ez utóbbi összevarrását a 164. ábrán szemléltetjük. Láthatjuk az ábrán, hogy mint kell az öltéseket az ily Ízületet érintő töréseknél úgy elhelyezni, hogy a sodrony ne haladjon át az Ízületen. Az ily törést harántmetszéssel, vagy ívalakú lebenymetszéssel tesszük szabaddá, mely egyúttal módot ad a szintén megsérült feszítő apparátus áttekintésére és katgutöltésekkel való egyesítésére. A 165. ábra mutatja a patella- varrás azon módszerét, mely a térdkalács erős sodronnyal végzett körülvarrásában áll. Ez eljárást akkor alkalmazzuk, ha a csont nagyon törékeny, ha az egyik csonk a direkt varráshoz kicsinynek bizonyulna, vagy ha a térdkalács több apró darabra zúzódott össze. 105. ábra. A térdkalács körül varrása dróttal.
