Schmieden Viktor: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1923)
IV. Fejezet. Különböző végtagműtétek
4. Érvarrás. 129 spirálisan a nyak felé folytatjuk. Átvágva az itt levő inas kisugárzást, a musc. peronaeus longus két eredési portiója között, közvetlenül a csonton találjuk az ideget (144. ábra). 4. Érvarrás. E mű első fejezetében az ütőerek typusos lekötését ismertettük. A nagyerek véletlen sérüléseinél ma már nem lehetünk egyedül arra utalva, hogy a sérülés - ■ alatt és felett azonnal lekötést alkalmazzunk, miáltal a vérkeringést megakadályozzuk, hanem a vérerek konservativ sebészi technikáját igyekszünk kifejleszteni. Ez utóbbi eljárásokhoz tartozik mindenekelőtt az oldalsó lekötés, mi alatt az oldalsó érnyilás leköt ésic^ipesszel (78— 79. ábra) végzett megragadását, előhúzását és megbízható selyemfonállal való lekötését értjük (145. ábra). Eredményt csak kis nyílásoknál és általában csak viszereknél várhatunk. Az eljárást majdnem teljesen kiszorította az oldalsó érvarrás (146. ábra), mely különösen hosszirányú nyílások egyesítésére alkalmas. Előre kell bocsájtanunk, hogy ereknél intima sérülés és thrombosis keletkezés nélküli gyógyulást csak az esetben várhatunk, ha varrás közben ügyelünk arra, hogy jjf{^^tnjjj^ra kerüljön, a sebszéleket tehát kifelé kell fordítanunk (eltentétben a bélvarrótokkal^ hol a sebszéleket befelé a lumen fele' fordítjuk). Schmieden—Kubányi: Sebészeti műtéttan. 9 144. ábra. A n. peronaeus felkeresése a fibula-fejecsnél.
