Schmieden Viktor: Sebészeti műtéttan (Budapest, 1923)
III. Fejezet. A végtagcsonkítás (ampútatio), kiizesítés (exarticulatio) - B) Csonkítások és kiizesítések az alsó végtagon
közepéig átvágjuk a hasizmokat és a bőnyét és a fascia transversal ist. A lig. inguinale megmaradt medialis felében haladó ondózsinórt meg kell kímélni. Most már tompán is nagy terjedelemben sikerülni fog a hashártyát letolni és szabaddá tenni a mögötte feltűnő nagy edényeket. Az ereket az arteria és vena iliaca communis szakában kötjük le. Ha ezen erek lekötése technikailag nagy nehézségekbe ütközne, úgy az arteria és vena iliaca externát s az arteria és vena hypogastricát izoláltan is leköthetjük és átvághatjuk. Ezen nagy erek lekötésének előfeltétele, hogy a műtét indicatiójában biztosak legyünk s hogy a medence belső felületének kitapintásakor ne találjunk contraindicatiót. A nagy erek lekötése után elmúlt e műtéttel járó nagy veszély. Azonban még a Momburg-ié\t vértelenítő eljárás alkalmazása mellett is gyorsan kell dolgoznunk és minden látható érlument lefognunk és lekötnünk. Az adductor csoportnak és a musc. pectineusnak a medencéről való leválasztása után elülső metszésünket kimélyítve a lig. inguinalet közepe táján átvágjuk s a szeméremcsont vízszintes ága irányában dolgozzuk magunkat előre, amelyet a foramen obturatoriumon átvezetett sodrony- fűrésszel lehetőleg laterálisán átfürészelünk. Miután leszálló ágát ép részének megóvásával hasonló módon a tuber ischiihez közel átfüré- szeltük, a medencegyűrű a végtag abducálásakor széttárul. A musc. psoast a nervus cruralissal a lig. inguinale fölött vágjuk át. A végtag behajlítása mellett ezután a hátulsó bőrlebenyt fel- praeparáljuk és a hátulsó lágyrészeket a nervus ischiadicussal együtt lehetőleg sima metszésfelületben átvágjuk. Ezen csontig hatoló körkörös lágyrészmetszés magassága egyrészt ahhoz igazodik, hogy befedhessük velük a sebet s egyesíthessük az elülső hasi izomzattal, másrészt függ attól, hogy mily magasságban kell a medencét rese- cálnunk. A metszés a legmagasabb azon esetben, ha a synchondrosis sacroiliacában exarticulatiót kell végeznünk. Természetes, hogy később fellépő nagy hasfali sérv megakadályozására a csontos medencén készített hézag izomzatát és fasciáját, amennyire csak módunkban áll megkíméljük, hogy a csontdefectust jó párnával fedhessük. Ezután ismét a medence belső oldalán dolgozunk tovább. Metszésünket vagy annyira kimélyítjük a csontig, hogy az összes lágyrészek és szalagok átmetszése után már csak a medencecsontot kell az incisura ischiadicán átfürészelnünk, vagy az elülső és hátulsó lebeny jó eltartásával az egész csipőtányért — széleiről az elülső és hátulsó lágyrészeket jól leválasztva — kell a synchondrosisból kiszabadítanunk. Ezen utolsó aktus alatt az eddig a műtőasztal szélére kifektetett beteget ép oldalára fordítjuk. 114 III. Fejezet. A végtagcsonkítás (amputatio), kiizesítés (exarticulatio).
