Schmidt T. dr.: Az anatomi alapvonalai (Budapest, 1904)
Első rész. Csonttan - A koponya csontjai - Az arczkoponya csontjai
A koponya és csontjai. 71 hez a szájpadcsont függélyes része társul, ezen érdesség közepén, rézsutosan előre és lefelé haladó sima barázda látszik, mely a szájpadesontlal a szájpadi csatornát (canalis pterygopalatinus) zárja körül. Valamivel előbbre rövid, vízszintes taraj (crista conchalis) van, melyhez az alsó orrkagyló hátulsó vége tapad. Az állcsonti öböl [sinus maxillaris (antrum Highmori)] tetraéder idomú üreg, melynek alapja az orrüreg felé eső falra, csúcsa a járom nyúlványra esik. Oldalfalain keskeny barázdákat találunk, melyek hátul, az állcsonti dudorodás lyukain eredő hátul só fogmedri csatornák-hoz (canales alveolares posteriores) vezetnek ; ezek előfelé hajolva, az arczi felszín két lemeze közt: fekvő és fenn a szemgödör alatti csatornába nyíló, linóm elülső fogmedri csatornák-ba (canalis alveolaris anterior et medius) folytatódnak, melyek azután az egyes fogmedrekhez induló finomabb mellékágakra oszlanak. Ezen csatornákban a hasonnevű idegek haladnak, melyeket itt egyedül a fölön ük levő nyálkahártya borít, mely körülmény annyiban fontos, hogy a nyálkahártya gyulladásával az idegek is könnyen belevonathatnak a megbetegedésbe. Az öböl alatta fogmedri nyúlvány fekszik; a fogmedrek és az öböl fala között különböző vastagságú szivacsos csontállomány van; ritkán fordul elő, hogy egyes zápfogaknak (különösen a másodiknak) oldalsó medrei az öböl falát kidomborítják vagy átlyukasztják. Az állcsonti öböl ép úgy. mint az orrüreg többi mellékürege, a születés után csontfelszívódás útján éri el teljes nagyságát. Megesik, hogy az öbölbe benyúló egyes csontsövények az egész öblöt több kisebb üregre osztják [haustra sinus maxillaris (Mihalkovics)] vagy pedig egy teljes sövény két üregre osztja. A homloknyúlvány (processus frontális) az állcsont testének elülső, medialis, felső szögletétől majdnem merőlegesen emelkedik felfelé és éles varrattal (sutura frontomaxillaris) a homlokcsont orri bevágásához illeszkedik. A hátulsó szél (margo lacrimalis) fenn tompa, alul éles, felső részével a könnycsonttal áll összeköttetésben; széle lent, az orri felszínen, a könnycsatornát határolja, úgy, hogy kél élre oszlik, melyek közül az elülső (crista lacrimalis anterior) tompa és Homloknyúlvány.
