Schmidt T. dr.: Az anatomi alapvonalai (Budapest, 1904)
Első rész. Csonttan - A koponya csontjai - Az agykoponya csontjai
50 Különös rész. csatornák [canales diploici (Brescheti)/ haladnak, melyeknek kibocsátására a felszíneken lévő CSOlitbéllyukak (foramina diploica) szolgálnak. A belső felszínen hosszúkás, faág- szerüleg elágazó érbarázdák-at (sulci arteriosi el venosi) és egyes vagy számos, az agyburkok túltengésétől származó érdes bemélyedéseket [foveolae granulares (Pacchioni)/ találunk. A külső felszínen csonthártya fedi a csontokat, melyet itt pericranium- nak neveznek, a belső felszínen pedig a csonthártyát a kemény agyburok (dura mater) helyettesíti. Az agyalap egyenlőtlen felszíne agyormok-at és ujj- benyomaíok-at (juga cerebralia el impressiones digitatae) mutat, melyek az agyvelő felületénék lenyomatai. Azonkívül ill is találunk érbarázdákat és visszeres zsilipek-et /emissaria (Santorini// változó, elhelyezésben és számban, melyek rövidek és a koponya üregén belül fekvő visszereket a külsőkkel kötik össze. Némely csonton a két csontlemez távol fekszik egymástól és a köztük előforduló csontbél teljesen hiányzik; az így képződön, nyálkahártyával borított s levegőt tartalmazó üreget, mely a szomszédos orrüreggel is összefügg, öböl-nek (sinus) nevezzük. A nyakszirtcsont. A nyakszirtcsont (os occipitale) kagylóalakú, lapos csont, a koponya-alap hátulsó részén. Négy része az Öreglyuk (foramen magnum) körül csoportosúl. Az öreglyuk előtt van a csigolya testével egyenértékű alapi rész, mögötte a pikkelyes rész, mely egy óriási, ellapított tövisnyúl- ványnval egyenértékű és oldalt a bordanyulványoknak megfelelő oldalsó részek. Legszélesebb a nyakszirtcsont a pikkely közepén. A pikkely oldalsó részei fenn varrat utján (sutura lambdoidea) a falcsontokkal, lejebb a halántékcsont csecsrészével (sutura occipitomastoidea), az oldalrészek és az alapi rész szélei a halánték-loborral (synchondrosispetrooccipitalis) függnek össze. Az alapi rész elülső vége az ékcsont testéhez illeszkedik, hol a Nyakszirtcsont.
