Schmidt T. dr.: Az anatomi alapvonalai (Budapest, 1904)
Első rész. Csonttan - A törzs csontjai - A gerinczoszlop csontjai
38 sejében szivacsos csontállomány van, melyet csak kívül borít vékony csontkéreg. Felső és alsó felszíne porczogóval bevont, hátulsó lapja, mely a gerinczlyuk (foramen vertebrale) egv részét teszi, homorú, elülső felszíne függélyes irányban homorú, vízszintes irányban domború. A csigolyaív (arcas vertebrae) kétoldalt, a fődarab hátulsó felszínének felső részétől egv-egy gyökér-rel (radix areas vertebrae) ered. A gyökér fölött egy kisebb és alatta egv nagyobb ívalakú gerinczkivágás (incisura vertebralis superior et inferior) található. Két szomszéd csigolya összeillesztése után ezek a kerek csigolyaközti lyuk-at (foramen intervertebrale) fogják közre, melyen a gerinezvelői idegpárok lépnek ki. Az íznyúlványok (processus articulares) egy felső és egy alsó párt képeznek; közvetlenül az ívek gyökerei mögött indulnak fel- és lefelé. A felsők (superiores) ízlapja hátrafelé, az alsóké (inferiores) pedig a ventralis oldal felé fordult. Az ízlapok (facies articulares superiores et inferiores) vékony, porezogós réteggel borítottak és a csigolyák íveit kötik össze ízületek segélyével. Az izomnyúlványok : A liarántnyiílványok (processus transversi) az ívekről a felső és alsó izomnyúlványok között két oldalt indulnak ki, haránt irányúak. A tövisnyúlvány (processus spinosus) páratlan, a kétoldali ívlemez egyesülési helyétől indul el hátrafelé. 1. Valódi csigolyák. a) Nyakcsigolyák. Nyak- I A nyakcsigolyák (vertebrae cervicales) száma az csigolyák. ___J emberben és a legtöbb emlős állatban 7, kivételt csak n ehány, a lajhárok csoportjába tartozó állat képez. A fődarab alacsony, négyszögletű, felszínei közül a felső harántirányban, az alsó pedig nyílirányban homorú. Mindegyik lel - szili nyeregalakú és e miatt a két szomszédos csigolyatest ízlel— színei egymásba kapaszkodnak. Különös rés:.
