Schmidt T. dr.: Az anatomi alapvonalai (Budapest, 1904)
Ötödik rész. Értan - Verőerek
Értem. 323 sában a rekeszideget kíséri a szívburokhoz és azt szívburki ágai (rami pericardiaci) segedelmével látja el vérrel. A tüdő gyökeihez a lüdőesövi ágak (rami bronchiales) mennek és ott az aorla hasonnevű ágaival egyesülve a tüdőbe térnek. A szegycsonti ágak (rami sternales) a szegycsont hátulsó felszínén sűrű hálózatot alkotnak. A hat bordaközti ág (rami intercostales) a felső bordaközti hézagokban oldalfelé halad. A rami perforantes-ek a szegycsont mellett átfúrják a belső bordaközti izmokat és az általuk ellátott terület szerint rami musculares mammarii és rami cutanei-kre oszlanak. Az izomrekeszverőér (art. musculophrenica) közvetlenül a rekeszizom tapadási helye fölött halad s ágakat ad az izom állományába. A felső felhasi verőér (art. epigastrica superior) az egyenes hasizom hüvelyében fut a köldökalatti tájékig, a hol a külső csipőverőér egyik ágával, az alsó fel- hasi verőérrel lép közlekedésbe. Utóbbi körülmény azért bír fontossággal, mert ritka kóros elváltozások mellett az aortát helyettesi Illeti s az alsó testiéit vérrel láthatja el. A pajzstarkói értörzs igen rövid lefutású, belőle I Truncus thy- négy meglehetős vastag ág ered, ú. m. az alsó pajzs- | reoi-ervicalls. mirigy verőér (art. thyreoidea inferior), mely eleinte fölfelé fut, a közös fejverőér mögött vonul el és számos mirigyággal a pajzsmirigyben terjed el. Mielőtt a mirigy állományába belépne, az arteria laryngea inferior-t adja, mely a hasonnevű ideget kisérve, a gége hátulsó falához húzódik és a rami pharyngei-kkel a garatot, a rami oesophagei-kkel a nyelőcsövet és a rami tra- cheales-ekkel a gégecsövet látja el. A felhágó nyakütőér (art. cervicalis ascendens) az elülső bordatartó izom és az elülső egyenes fej izom között a koponya alapjáig terjed és a rami muscu- lares-ek segedelmével a mély nyakizmot látja el; az V. és VI. nyakcsigolya között a rami spinales-ek a gerinczcsatornába hatolnak ; a sokszor jelenlevő ramus profundus a mély tarkóizmokhoz megy. A felületes nyakverőér (art. cervicalis superficialis) a kulcscsontfeletti árokban a felületes nyakpólyától fedve a csuklyás izom elülső szóiéig meg) , a bordatarló izmokat keresztezve s a szomszédos izmokat látja el. A lapoczka harántverőere (art. transversa scapulae) harántul keresztezi az elülső bordatartó izmot, a kulcscsontfeletti árkon keresztül és a haránt la-
