Schmidt T. dr.: Az anatomi alapvonalai (Budapest, 1904)
Negyedik rész. Zsigertan - Lélegző-készülék
Lélegző készülék. pharyngea) a garatnyálkahártyáról a Santorini-féle porozok testéhez mennek. a) A felső pajzskannaporcz vagy gégegyomrocs szalagok (ligamenta ventricularia) a pajzsporcz szögletének belső felszínétől közvetlenül egymás mellett erednek, majd kétfelé széttérve a kannaporczok elülső széléhez mennek ; a plica ventri- cularis-1 e szalagok létesítik. b) Az alsó pajzskannaporcz vagy hangszalagok (ligamenta vocalia) az előbbiek alatt, a pajzsporcz szögletén erednek s a kannaporczok hangnyujtványához tapadnak. Az általuk bezárt tér az elülről-hátrafelé táguló hangrés-t (rima glottidis) alkotja. 257 A gége izmai. A gégeizmok mind harántcsíkolt izomelemekből | Gépeizmok. állanak. Két csoportba oszthatók : egyik részük a gyűrűporczon ered, s a porczoknak a fentebb leirt Ízületekben való, egymásközti mozgásait eszközli; másik részük záróizmokként a gége bemenetét és a hangrést veszi körül. Rendes táblázatunkba összeállítva az izmok a következők: (1. a 258. és 259. oldalon.) A gége nyálkahártyája. A porozok, szalagok és izmok alkotta gégeüreg | Nyálkahártya. (cavum laryngis) mindenütt nyálkahártyával (tunica mucosa laryngis) borított. Magát a gégeüreget három részre osztjuk, u. m. felső-, középső- és alsóra. A felső rész vagy gége- toriuiez (vestibidum laryngis) a gégefedő és a kannaporozok mozgékonysága miatt változó terjedelmű és idomú. Bemenete (aditus laryngis) lekerekített háromszögalakú, elül a magasan felemelkedő gégefedő csúcsa határolja, oldalfelé a kanna- gégefedő ránczok (plicae aryepiglotticae), hátul a Santo- Rim-féle porczokat összekötő nyálkahártyaránczok szegélyezik. « A kannagégefedő ránczon a nyálkahártya a két közvetlenül egymás mögött fekvő dudorodással, a tubercidum cuneiforme (Wris- bkrgi) és a luberrulum corniculatum (SANTORiNi)-vel emelke17 Ur, Schmidt T-.' A; anatómia alapvonalai.
