Schmidt T. dr.: Az anatomi alapvonalai (Budapest, 1904)
Negyedik rész. Zsigertan - Különös rész - Emésztő-készülék - Az emésztő-készülék hasi és medenczei része - Emésztőcsatorna
238 Különös rész. Csipőhél._____I csípőbél-be ; határul a legmagasabban fekvő Peyerféle tüszők előfordulási helyét szokás felvenni. A csípőbél inkább a jobb csípőtájékban fekszik s részben a kis medenczébe is lelóg, az éhbél inkább a bal csípőárokban nyugszik. A vékonybél egész hosszában három állandó rétegből áll, melyekhez egy negyedik járulékos réteg is szegődik, mely azonban a csatorna egyes helyein hiányzik, a mennyiben a vékonybelet kívülről borítja s jelentéktelen szerepű. E rétegek belülről kifelé haladva a következők : J. nyálkahártyaréteg, 2. nyálkahártya- alatti réteg, 3. izomréteg, mely belső körkörös és külső hosszanti izomlemezből áll, 4. a savóshártya. A vékonybél nyálkahártyája az izomréteg összehúzódásakor redőkben gazdag, elernyedéskor vagy a belek telt állapota mellett a redők elsimulnak, kivévén az állandó körkörös vékony- bélránczok-at [plicae circulares (Kerkriagi)], melyek a gyomorvégi bél felső részében hiányoznak, legszámosabbak a gyomorvégi bél többi részeiben és az éhbélben, a csípőbél felé ritkulnak és annak végső része körül teljesen hiányoznak. E redők kettős feladatot teljesítenek, egyrészt nagyobbítják a nyálkahártya felszínét, másrészt a bólbennéknek összekeverődését hozzák létre az itt beömlő s az emésztést elősegítő nedvekkel. Egy további tulajdonsága a vékonybél nyálkahártyájának, mely épen csak ezen bélrészletre jellegzetes, hogy felületén bolybok (villi intestinales) emelkednek ki, melyek szabad szemmel ép még észrevehetők s a nyálkahártya felszínét bársonyszerűvé teszik. Hosszúkás, laposdad kúpalakúak, vagy alacsonyabbak, levélalakúak. Számuk több millióra tehető. Általuk óriásivá lesz a nyálkahártya felszívó felülete. A nyálkahártyaalatti rétegben találunk egyes vagy csoportokban előforduló nyiroktüszőket [noduli lymphatici solitarii et aggregati (Peyeri)]. Az egyes (üszők az egész vékonybélben elszórtan fordulnak elő, míg a csoportos nyiroktüszők a csípőbélre jellegzetesek. A mirigyek, melyek a vékonybélben előfordulnak, kétfélék, u. m. csövesek [glandulae intestinales (Lieberkuehai)], ezek az egész vékonybélben mutatkoznak; és bogyósak, utóbbiak csak a gyomorvégi bél nyálkahártyaalatti rétegében fordulnak elő s e miatt gyom orvégi mirigyeknek [glandulae duodenales (Bruaaeri)] nevezzük őket,
