Schmidt T. dr.: Az anatomi alapvonalai (Budapest, 1904)
Negyedik rész. Zsigertan - Általános rész
Zsigertan. 217 lellát nem állandó képződmények, de találunk némely helyen olv redőket, melyek nagyobbak és állandóak s ezeket megkülönböztetésül billenlyűk-nek (valvulae) nevezzük: a bélbennék mozgási irányának szabályozása rendeltetésük. A nagy testüregek falait s a bennük fekvő zsigerek I Savós egy részét savós hártyák (tunicae serosae) borít- I hártyák. ják : e hártyák sikamlós felszínükkel lehetségessé teszik a testüregben levő szervek szabad mozgékonyságát s őket egymáshoz. valamint a testüreg falához rögzítik. A rögzítés kötőszöveti lemezek útján történik, melyek belsejében dús ideg- és érhálózatot találunk; ilyen összeköttetést látunk a gyomron és a béltraclus egész hosszában s ezt külön névvel bélfodor-nak (mesenterium) nevezzük. A testüreg falát kibélelő savós hártyákat pedig előfordulási helyük szerint a mellkasban mellhártyának (pleura), a hasürben basbártyá-nak (peritonaeum) nevezzük. Ezekhez csatlakozik még a mellkas közepén egy harmadik savós hárty a, a szívburok (pericardium). A savós hártyák nemcsak mint a zsigerüregek falát kibélelő fali (parietalis) lemezek szerepelnek, hanem átterjednek a zsigerekre i> és azokat a zsiíjeri (visceralis) lemezek alakjában vonják be, úgy hogy pl. a hasüregben peritonaeum parietale-ról és peritonaeum viscerale-ról szólunk. A savós üregek folyadéka, a savó (sei'um), víztiszta, átlátszó : vegyi összetételére nézve hasonlít a vérsavóhoz, egészséges állapotban csekély mennyiségű, de elegendő arra. hogy a mozgó zsigerek dörzsölődósét és összetapadását megakadályozza. Kóros körülmények folytán gvorsan kiszivárog a finom vérerek falain keresztül s nagy mennyiségben meggyülemlik. de ép oly gyorsan eszközölhetik ismét a savós hártyák falában található nyitások (stomata) a folyadék felszívódását. A savós hártyák.
