Bock, C. E. dr.: Bonctani zsebkönyv (Pest, 1862)
Csonttan
8 alapját képezi. Ez képeztetik először , ez határozza meg a csont alakát és hajlékonyságát és csontosodása előtt megfözetvén porc- enyvet — Choildrin — csontosodása után asztalosenyvet — colla — ad (mintegy 0 30 — 0 37-t teszi a csontnak). 2. Földes, szervetlen anyagot: csontföldet, mely az edényekből a sejtközti állományba és a porcállomány sejtjeibe rakódik le, ez kölcsönzi a csontnak keménységét és súlyát. (E föld mintegy %-t teszi a csontnak.) I>) A csontok szövete. A csontok külfölszine sima és számos nyílással van ellátva, melyek a táp edények — vasa nutrititia— átbocsátá- sára szolgálnak ; azon helyeken pedig, hol a csont más csonttali mozgatható összeköttetésnél fogva porccal van bevonva , e porc alatt érdes és apró emelkedésekkel (vakon végződő velöcsator- nácskák) bir, melyek a porc mélyedéseibe illenek be. A csontok belseje számtalan csatornácskái miatt rostos sejtes szövetet, li- kacsos-leveles szerkezetet mutat, melyek az említett két anyagból álló hengerkék- és lemezecskékböl szerkesztvék és a mint szorosban vagy lazábban fekszenek egymáshoz a 2 következő , vegyileg egymástól épen nem különböző csontállományt adják : 1. Tömör csontállományt, kéregállományt — substantia compacta s. cotticalis — ez a csontok külfölszinén találtatik, kivált a hosszú csontok középrészén. 2. Szivacsos, li ál ó s z e r ö csontállományt — s. spongiosa , cellulosa , reticularis , medullaris — ez a csontok belsejében van , mely, ha két kéregállományból álló csontlemez közt fekszik csont bélnek — dip/oé — mondatik. Ez állománynak egymással közlekedő ürei (velösejt, velöür) velöhártyá- val vannak kibélelve és csontvelővel telvék. c) A csontok tápszervei. A csontok táplálása, mely véredényeinek csekély száma miatt csak lassan történik, a csonthártyától függ, mely a csontok külfölszinét borítja és véredényekkel el van látva, melyek innen a csont belsejébe hatolva itt a csontvelőt elválasztó velő- hártyát képezik. 1. Csonthártya — periosteum externum — vékony, erős, rostos hártya idegek nélkül *), mely egy csonttól a másikra foly*) Jegyzet. A csonthártyának (különösen felső rétegében) vannak saját idegei. [Ford.]
