Schmid Hugó: Sebészi műtéttan orvostanhallgatók és gyakorló-orvosok számára (Budapest, 1889)
III. Szövetek folytonosságának megszakítása
70 Hadi czélokra a francziák késnemű erős kusztorákat is szoktak használni, pl. bicsakszerű csonkító késeket. c) A sebészi kések. A penge sokféle alakjánál, nagyságánál fogva ezeknek családja régente igen nagy volt s ódon könyvek azoknak egész nomenclaturáját idézik. Mai nap ezek közül jóformán csak a csonkító késeket használjuk, melyeknek pengéje hosszabb nyelüknél (21. ábra). A 15—25 cm. 21. ábra. bosszú penge szilárdul van a 11 — 12 cm. hosszú nyélbe erősítve. E kések egy- vagy kétélűek s e szerint két főalakjuk van. A műtét czéljához és tájához képest külömböző élű, úgymint: domború-, egyenes- vagy homorú élű eszközöket használunk, melyeknek vége lehet ismét hegyes vagy tompa. Legtöbbször rövid, mérsékelten domború, hegyes szike a legalkalmasabb. Evvel legóvatosabban metszhetünk. Erősen domború szikék mindjárt mélyre hatolnak. Tompa vagy gombos végű késeket csak üregek, csatornák felhasítására, nyílások tágítására veszünk kezünkbe, hogy mélyben fekvő részeket kíméljünk. A késnek élesnek kell lennie. Minél élesebb a kés, annál kevesebb a metszéssel összekötött fájdalom, annál tisztább s egyenletesebb, tehát gyors hegedősre is annál inkább alkalmas a seb. Azért használat előtt a kés élét ki kell próbálnunk. Jó élű kés, kifeszített finom szarvas bőrön zörej és akadozás nélkül hatol keresztül. Ha körmünkhöz nyomva behajlik anélkül, hogy kicsorbulna vagy hajlását megtartaná, akkor kellő keménynek s ruganyosnak is tarthatjuk. Ha élével, a kést laposan tartva, a hüvelykpárna tenyéri felületén könnyedén végig húzzuk, úgy élének minden részével köny- nyűséggel kell a külhám alá hatolnia. Késtartások. A metszések biztos és könnyed véghezvitelére nézve fontos az, hogy miképen tartja a kést kezében a sebész,
