Schmid Hugó: Sebészi műtéttan orvostanhallgatók és gyakorló-orvosok számára (Budapest, 1889)
II. Érzéstelenítés
67 nak be. Súlyos műtétek után sajnos, hogy daczára a technika magas fejlettségének s a műtő leglelkiismeretesebb törekvésének majd az idegrendszer nagymérvű megrázkódtatása, majd a vérveszteség következtében a betegen összeesés (collapsus) állapota lép fel s élete kialszik. Nem tagadható el e tekintetben a kábítás káros volta, mely az idegrendszer lehan- golását, különösen hosszabb ideig tartó műtéteknél, nem kis mérvben segíti elő. Hasonló baleset: az utóvérzés, mely daczára a vérzéscsillapítás szép tökélyének, még mindig félelmetes veszély marad. Fokozott a veszély élettani üregekben végrehajtott műtéteknél, hol az újra beavatkozás nem oly könnyen vihető ki, mint a test felületesebb tájain. Sajnos, hogy balesetek a sebészet legszebb vívmányát, az antisepsis alkalmazását is, mérgezés alakjában kisérik. Kivételesek ugyan az esetek, óvatosság mellett számuk tetemesen apad, de mindamellett él a vágy, hogy oly hatalmas antiseptikumokat találjunk, mint a milyenek birtokunkban vannak s a melyek mérgező hatásától nem kellene tartanunk. Legtöbb baj forrása volt azonban annakelőtte a sebfertőzés s az általa okozott járulékos kórok. Az orbáncz, a geny- az evvérűség, a derme, a kórházi üszők stb. hála a tudomány haladásának, a sebészet mai álláspontján mindkevesebb áldozatot követelnek.