Schmid Hugó: Sebészi műtéttan orvostanhallgatók és gyakorló-orvosok számára (Budapest, 1889)
II. Érzéstelenítés
59 ilyenkor is végezhetünk. Nem ritkán zavaró a hevesebben fellépő izgatottság, sőt vannak esetek, hogy valóságos őrjöngés következik be s a bódítást félbe kell szakítani. Egyes, ritka esetekben a bódulat kezdetén a betegek jókedvűek lesznek s ezért nevezték el a N2 O-ot: kéjlégnek. Ha hosszabb ideig tartó műtét van kilátásban, a narcosisnak is mélyebbnek kell lennie. Atalán véve azonban 90—120 másodpercznél tovább nem tanácsos a bódítást végezni. Ela a narcosist hosszabb ideig kellene fentartanunk. úgy a betegnek minden 5—6 kéjlég belégzés után egy tiszta, körlevegő belégzést engedünk. Ily módon N2 0 bódítást több perez hosszat is alkalmaztak; de tisztán belehelve már 2-—4 perez alatt is halálos lehet. A mély narcosis jele az akaraterő teljes hiánya. A beteg végtagját mozdítani nem bírja, az egész izomrendszerben rángá- sok lépnek fel, különösen az arcz, nyak, nyakszirt és kéz izmain. Valóban néha az elhódított egyén küleme borzadalmas, mi a nem gyakorlott orvosra kínos benyomást tesz. Végre a légzés hortyogóvá válik s ekkor elértük a határt, melyen túl lépni nem szabad. A bódítás megszűnte után a betegek egy-két perez alatt magukhoz térnek s minden utóhatás nélkül távozhatnak. Ritka eset az, hogy hányás, álmosság, ideges tünetek lépnének fel. Tetszhalálnál, mesterséges légzés, üde levegő s más felélesztő szerek alkalmazandók. A kéjléget leginkább fogászati gyakorlatban használják ; itt hódító hatásának gyorsasága s mulékony volta miatt czéljának teljesen megfelel. Tartós hatást azonban nem lehet vele elérni asphyxia veszélye nélkül. A N2 O-nak ezen hátrányát Bert P. (1878-ban) az által igyekezett elhárítani, hogy a kéjléget élenynyel (80 : 20) keverte s a beleheltetést nem a közönséges (760 mm.) körlevegő nyomás mellett eszközöltette, hanem a barometernyomást 912 mm. illetőleg 988 mm. fokúra emelte. A bódítás ily módon való alkalmazásához egy nagy, vasból készült, légelzáró ablakokkal ellátott pneumatikus kamara szükséges. Ez alá helyezkedik a beteg, a műtő s a segédek. Az eszme helyességét Párisban, Brüsselben tett kísérletek igazolták, amennyiben hosszantartó bódítások alatt, veszély nélkül súlyos műtétek hajtattak végre. Azonban a bódítás e módját a sebészek nem fogadták pártolólag.
