Schmid Hugó: Sebészi műtéttan orvostanhallgatók és gyakorló-orvosok számára (Budapest, 1889)
XI. Műtétek a légzőszerveken
608 canüle kivétele után, a tracheális seb gyorsan szűkül, azért, hogy a bevezetést megkönnyítsük, konikus végű canülekkel rendelkezzünk. A canüle eltávolítása elé olykor akadályok gördülnek. Különösen gyermekeknél történik meg, hogy ha a canüle hosszabb ideig feküdt a légcsőben, eltanulnak a rendes úton lélegzeni; mihelyt a légcső sebe szűkülni kezd. fuladási rohamok fogják el s kénytelenek vagyunk a légzési csövet újra visszatenni s a kísérlet csak nehány nap múlva foganatosítható. Gzélszerű ilyen esetekben a gyermeket azáltal a hangrés tágítására szoktatni, hogy pl. trombitát fújatunk vele. Máskor csak erélyes fellépés segít. Ennek a bajnak (legtöbbször diphteritis után) a gégeizmok hűdése is lehet az oka: ez esetben 4 — 6 hétig kell várnunk, mig a hűdés elmúlik. Sajnos, hogy néha a gégefedőnek, a gége belsejének hűdése tökéletes paralysissé fokozódhatik; különösen akkor, ha a canüle hosszú ideig feküdt a légcsőben. Az izmok oly gyorsan és oly nagy fokban sorvadnak el, hogy a beteg a hangrés tágítására belégzés alatt képtelen. Az egyén örök életén át, fölül ablakkal ellátott canüle-t kénytelen hordani; szerencse, hogy, ha a cső külső nyílását elzárja, legalább beszélni képes. Nehezítik, sőt lehetetlenné teszik a canüle eltávolítását a légcső belsejében bujálkodó sarjadzások (granulomák) is. Kikana- lázás, étetés, szondázás által való módszeres nyomás van ebben az esetben helyén, de czélt érni nem mindenkor bírunk s hogy a beteget fuladási haláltól megmentsük, ismét nem marad más hátra, mint a csövet állandóan viseltetni. Hasonló sors vár a betegre a légcső heges szűkületének súlyosabb eseteiben, ha módszeres tágítással rendes viszonyokat előállítani nem bírunk. Kellemetlen események: 1. Vérzés. A légcső megnyitása előtt mi veszélyt sem rejt magában s rendesen sikeresen elállítható. Veszedelmesebb az, ha a légcső megnyitása után nagyobb mennyiségű vér a hörgőkbe fut. Gyorsan be kell ilyenkor a canüle-t tolni, a beteget felültetjük s törzsét előre hajtjuk, a sebre szivacsot nyomunk, a beteget köhögésre ingereljük vagy pedig ruganyos húgycsapot vezetünk a légcsőbe s a vért kiszívjuk. Ez utóbbi míveletnél természetesen
