Schmid Hugó: Sebészi műtéttan orvostanhallgatók és gyakorló-orvosok számára (Budapest, 1889)
II. Érzéstelenítés
49 foltot teszünk. Ha a beteg hányadéka tömör, jó még törzsét is oldalra fordítani; ha fogsorait összeszorítja, szájtátóval szét kell azokat feszítenünk, ily módon kerülhetjük el azt, hogy ételdarabok a gégébe ne jussanak; de szerencsétlenségtől ezen intézkedés sem óv meg biztosan. Azért telt gyomorral csak halaszthatlan műtéteknél narcotisáljunk. 2. A nyelv hdtracsúszdsa. Mély bódításoknál gyakran észleljük; a nyelvizmok tökéletes hűdése következtében jő létre. A nyelv részint saját súlyánál, részint a küzdelmes légzés folytán hátraesik s a gégenyilást elfedi. Hangos légzési zörejek irányítják figyelmünket e kellemetlen eseményre s azt látjuk, hogy az összes légzőizmok megfeszített erélylyel működnek; a rekesz és gége 15. ábra. behúzódik, a mellkas engedékeny helyei, — az alsó álbordák és felső bordaporczok — besüppednek; a belégzésnél beszívott csekély levegőmennyiség hangos zörej mellett szorít - tátik ki s a beteg felületes s gyorsabb légzés mellett elkékül. Ilyenkor gyorsan és határozottan kell föllépnünk. A beteg háta mögül hüvelykeinket mindkét oldalt felső állcsontjára, mutatóújjainkat pedig állkapcsa mögé helyezzük, az állkapcsot le és mellfelé nyomjuk (15. ábra), miáltal az alsó fogsor a felső elé kerül s a nyelv is az előrehúzott állcsúcs- nyelvizom által mellfelé lesz vonva. Ugyanezt a czélt érhetjük el oly módon, hogy a beteg előtt állva, hüvelykeinket felső állcsontjára támasztjuk, az állkapocs-szögletet pedig többi újjunkkal mellfelé húzzuk. (16. ábra.) Ha a rágóizmok görcsös összehúzódása oly erős, hogy e míveletünk nem sikerül, Schmid Hugó : Sebészi mütéttan.
