Schmid Hugó: Sebészi műtéttan orvostanhallgatók és gyakorló-orvosok számára (Budapest, 1889)
XI. Műtétek a légzőszerveken
590 lebenynek eddig összefüggésben hagyott alapját a tenyér helyéről lemetszette. Az orrsövény elferdülésénél szintén képzőmütétnek van helye, ha az elgörbülés olyan nagyfokú, hogy a légzés akadályozott, avagy az orrváladék pangása következtében az u. n. bűzös orr fejlődött. Jurasz és Adams a sövény rendes helyére való hozására, szülőfogókhoz hasonló compressorium alkalmazását ajánlja, melylyel heteken át folytatjuk a kísérletet. A kívánt sikert evvel a testegyenészeti eljárással ritkán fogjuk elérni, sőt vigyáznunk kell, hogy a nyomás folytán a porcz el ne üszkösödjék. Tanácsosabb az orr tetejét a sövény mellett felhasítani, s a válaszfal porczos részéről a görbület oldalán lefejteni a nyákhártyát s az elferdült porczból kellő nagyságú porczda- rabot kiirtani (Demarquay). Volkmann, hogy az orrjárat átjárhatóságát helyreállítsa, az orrjáratba tolt homorú vésővel az alsó, sőt a középső orrkagylóból is egy részletet kivág. A légzőutak megnyitása (Bronchotomia). A légzőutakat vagy abból a czélból nyitjuk meg, hogy a fuladás veszélyének kitett betegnél újra rendes légzést állítsunk elő, vagy pedig hogy idegen testeket, álképleteket távo- lítsunk el, betört, a gége üregét megszükítő porczdarabokat emeljünk ki stb A műtétet a légzőutaknak a nyakon hozzáférhető részén — a paizsporcz felső szélétől egészen a szegycsontig — kü- lömböző magasságban hajthatjuk végre. Helyre való tekintet nélkül illetjük a műtétet ezzel a gyűjtőnévvel: bronchotomia. Ezt az elnevezést mai nap már nem használjuk, hanem aszerint, amint a műtétet egyik vagy másik tájon hajtjuk végre, gégemetszésnek (laryngotomia) vagy légcsőmetszésnek (tra- cheotomia) nevezzük. Mindkétnemű műtétnek ismét alfajai vannak ; sőt a két műtét egymásba olvadhat, ha t. i. a gégét és a légcsőt érintkezési határukon hasítjuk be. Ebben az esetben a műtétnek gége-légcsőmetszés (iaryngo-tracheotomia) a neve. Fuladási veszély elhárítása végett már Hippocrates törekedett a tüdőkbe levegőt juttatni; eljárása abból állott, hogy a szájból rugalmas csövet vezetett a gőg üregébe s a csővel összeköttetésben levő ballonból levegőt szorított a légcsőbe. A légzőutak műleges megnyitását állítólag Asclepiades (100 évvel Kr. e.) végezte ; de sok ellenzésre talált, mely abban a föltevésben gyökerezett, hogy porczsebek össze
